Az elmúlt hónapokban sokszor köszönt vissza valahonnan a múltból egy-egy bejegyzés, és annak a hatása.
Azért írom és írtam eddig is, mert szeretnék "erőt" adni. Szeretném, ha elhinnéd, hogy ami kipattant a fejedből, azt képes vagy megvalósítani.
Már eddig is bejártam egy utat, ami talán egy igazi sportoló szemében kicsiség (értsd: lóf@sz), de nekem, egyszerű földi halandónak egy fantasztikus utazás, eredményekkel, fejlődéssel.
Pár éve még egész más köveken koptattam a cipőm talpát, és most... Igen, most mi is van?
Nem írok a céljaimról, mert nem az a fontos, én mit szeretnék. Az a fontos, hogy vannak. Van hozzá egy tervem, egy térképem, és vannak mellé emberek, akik segítenek (vagy épp akadályoz-ná-nak) a haladásomban.
Miért pont most?
Oké, persze, mondhatnám azt is, az év végére értünk, vess számot magaddal, mit értél el a tavalyi "fogalmaid" közül. De nem mondom. Nincs értelme. Ne ragadj be a múltadba, ne ragadj be a kudarcaidba, a meg nem valósított (és valószínűleg valószerűtlen) fogadalmaidba...
Engedd el a múltat. Engedd el a görcsöket.
Ülj le egy pillanatra, és képzeld el, mit tennél, ha nem számítana a pénz...
Pár éve foglalkozom edzések vezetésével. Szeretem a munkám. Nem csinálnék mást. Ez az életem. Akkor is, ha nem mindig egyszerű. Meg kell (kéne?) felelni a külső elvárásoknak. Meg kell felelni? Megpróbáltam. Útközben elvesztettem azt, hogy jól érezzem magam. Csorbát szenvedett a női mivoltom (amit meglehetősen nehéz ám helyre csiszolni). Megrepedt az önbizalmam.
Aztán elgondolkodtam.
Egy kedves barátom feltette a kérdést: mit csinálnék, ha nem számítana a pénz? (Köszönöm neki az ébresztőt!)
Csak egy pillanatig gondolkodtam. EZT csinálnám, amit most. Órákat tartanék. Edzenék, futnék és bringáznék. Tanulnék. Elmennék versenyekre. És persze utazni is szeretnék... ;)
Tudatosítottam magamban, hogy csak olyan dologgal foglalkozzak, amit szeretek. És szeressem, amit csinálok. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik, de az ember lányának vannak mélypontjai...
Hogy jön ez a célokhoz?
Rájöttem, hogy sokszor tűzök ki (bár remélem, ez lassan múlt idejű lesz...) olyan célokat, amiket nem én akarok igazán belülről, csupán meg akarok felelni egy külső elképzelésnek, vagy megmutatni valakinek, hogy b+, csakazértsincsigazad. Rájöttem erre, és elengedtem.
Annyira kevés az az idő, amit saját magunkra tudunk fordítani, miért akarnánk másoknak megfelelni? Főleg, ha bármit is tennék, az úgy sem lenne jó.
Találj néhány nyugodt percet, és gondolkodj el.
Van-e olyan szeletkéje az életednek, ami "csak a tiéd"? Amit teljes lelkeddel végzel, amiben elmerülsz, amiben feloldódsz?
Persze, nem kell, hogy ez a sport legyen. De legyen valami, bármi.
Ha nem sportoltál sosem, gyere, és próbáld ki. A sporton belül is annyiféle irányzat van, akár még itt is megtalálhatod magad.
Találj valamit, ami teljessé tesz. Ne a környezeted másold, ne az "elvárásokra" figyelj. Az az igazság, hogy aki elvárásokkal közeledik feléd, mindig talál majd kifogást benned. Engedd el. Hadd menjen. A te utad fölfelé, előre vezet.
Engedd el a múltad. Ha akarsz valamit, tegyél érte. Lépj ki a kényelemből, lépd át a fájdalmaid, a félelmeid. Indulj el.
És ne feledkezz meg arról, hogy néha igenis meg kell állni. Pihenni, ránézni az útra, amelyen jársz, hogy még mindig örömmel teszed-e? Meg kell állnod, és végiggondolnod: mit csinálnál, ha nem számítana a pénz? :)
