Komfortzóna. Tele van vele az internet. Meg a facebook... Mindenféle sikerkönyvet lehet a témában olvasni. Kerestem képeket a google-ban, amit ide be tudnék csatolni – és megtaláltam a legnagyobb közhelyeket... Szóval... legyen ez:
Mit jelent a komfortzóna? Ez tényleg teljesen egyéni. Az
én komfortzónám valószínűleg sokaknál kicsapná a biztosítékot. Az én komfortzónám az edzés, a sport, a mozgás, az óráim. A bringázás, a futás. Ezekben otthonosan, kényelmesen
mozgok. Megszokott, jó és biztonságos. Ahogy egy becsületes komfortzónához
illik. ;)
Én itt vagyok jól: heti 20-25 óra mozgás, tanítás, készülés, stb.
Szeretek bemenni kollégák óráira, de őket ismerem. Tehát nem
esik kívül ezen a zónán.
Bevallom, szeretem a megszokott, jól működő dolgokat. Nagyon
nehezen mozdulok ki ebből. Nem szeretem, ha akaratomon kívül kell változtatnom
valamin. Sőt, igazából akkor is nehéz változtatnom, ha én döntöttem, én akarom. Egész egyszerűen nem szeretem a változást. (Ha ki akarsz kergetni a világból, akkor az utolsó pillanatban szervezd át a napom. Hidd el, igazán szeretni foglak érte...) Tudom, tök gáz, de ez van. Vállalom.
Öt éve biztonságos talajon mozgok. Ez alatt az idő alatt sok
mindent kipróbáltam, és belekezdtem a versenyezgetésbe is. Ez idő alatt talán az
úszás volt az, ami kibillentett a lelki nyugalmamból.
Elérkezett az ideje, hogy újra kihívást keressek. Egy régi
álmot váltottam valóra. Elmentem hammock órára. Minden csak nem biztonságos
talaj, sőt, még csak nem is talaj. Ott kezdődött a dolog, hogy az ember
lányának valahogy (elegánsan és nőiesen??!!...) bele kellett másznia a hammockba.
Az óra és az oktató, a hangulat szuper jó volt. Mondjuk az
50. perc után már majd’ leesett a karom, de élveztem a koreográfia, az edzés minden
egyes percét.
Öt év után újra bérletet vettem. :) Nagyon jó érzés volt. Újra elköteleződni...
Vendégként bemenni egy ilyen órára – bakker. Izgultam
ezerrel. Elvárásaim vannak saját magammal szemben. És néha nehéz ezeknek
megfelelni.
Izgultam, aztán elengedtem, és egész órán 100%-ban ott
voltam. Legyőztem azt, hogy ki fogok esni a selyemből. Mert nem fogok.
Legyőztem a bizonytalanságot, ami a talajtól eltávolodva rám zuhant. Nem, nem
tériszony, hanem földhözragadtság. ;)
Számomra ez egy hatalmas lépés volt. Három éve dédelgetett
álom.
Néha csak ennyit kell tenni az álmokért: odamész és megcsinálod.
