Nekem könnyű

A mai nap zsúfolt volt.
Reggel spinning a nénikkel, utána spinning Brilles csapattal.
Aztán Köki, spinning és trx - itt mindkét órán elszaladt velem a ló. :D Kicsit zúzós lett. Legalábbis úgy tűnt a vendégeken. De jó volt, szeretem ezt a csapatot, mert küzdenek. Akármit mondok nekik, megküzdenek vele. Ha óra végén 10,5 perces ülve tekerős, percenkénti ellenállás-növelős hegy van, mint ma, akkor is végigtolják. Minden egyes ellenállást. Minden egyes pedálfordulatot.

Aztán kiterveltünk holnapra egy csínytevést. De erről majd holnap. ;)

Ma futás volt előírva, hát futni voltam.
Elindulni kicsit nehéz volt, azt éreztem, hogy tegnap több kedvem volt a mai futáshoz.
De ez nem kedv kérdése. Menni kell és kész.

Elindultam.
Futás közben néha cikáznak gondolatok a fejemben, de leginkább üres vagyok.
Most az jutott eszembe, hogy olyan sokan mondják azt, hogy nekem könnyű. Könnyű felkészülni a versenyekre. Könnyű eljárni úszni, bringázni meg futni.
Nem fogok panaszáradatot elindítani, mert tényleg szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. És minden egyes óra feltölt lelkileg, szellemileg és fizikailag is. De ezért megdolgoztam. Nem pottyant az ölembe. És megdolgozom érte minden egyes nap, minden egyes órán. Valamikor jobban sikerül, valamikor nyilván kevésbé...
De attól még nem könnyű. Napi 4-5 óra megtartása után/között nem könnyű kimenni futni.Vagy úszni. Vagy felkelni 5:40-kor az egyetlen olyan reggelen, amikor aludhatnék 11-ig is, hogy kimehessek a városból tekerni.

Ez nem időhöz kötött. Nem attól függ, hogy kinek mennyire "könnyű". Mert senkinek nem az.
El kell dönteni, és kész. Ha csinálni akarod, csináld. Ha nem akarod, akkor ne gyárts kifogást.
Azért is írom ezt a blogot, hogy lássátok, nem megy ez pikk-pakk. Nekem nem. Még az elején vagyok, de most is néha nehéz elindulni. De megyek, és kész.

Aztán kikapcsoltam zombi-üzemmódba, és észre sem vettem, odaértem a Gellért-hegy lábához. Felfutás, lefutás. Háztól a leérkezésig 44:32. Aztán futás haza a rakparton. Olyan csodaszép fények és felhők voltak, futás közben készítettem pár képet.

Útvonal: Tétényi út - Gellért-hegy, Citadella - Tétényi út
Kalória: 850 kcal
Táv: 11,5 km
Átlag pulzus: 141
Max. pulzus (hegynek felfelé): 162
Idő: 1 óra 17 perc

*

Egy picit más.
A spinninggel kapcsolatosan volt néhány gondolatom, és ma cseréltem eszmét ebben a témában.
Megnyugtató, hogy mások is gondolkodnak úgy, ahogy én.
Nem szándékozom köveket dobálni. Nem szándékozom szakmai dolgokba belemenni, sőt, ezen a blogon egyáltalán nem akarok szakmai dolgokról írni.
Több oka is van, az egyik, hogy vannak nálam sokkal okosabb emberek, jó sok, és még kicsi mazsola vagyok ezen a területen, a tudásom hiányos - bár én képezném magam, de a képzések, hát... olyanok, amilyenek (majd erről is írok egyszer... :D).
A másik, hogy ezek abszolút szubjektív írások, én vagyok benne, az én véleményem, ami lehet helytelen és hibás is. Szívesen veszem mások véleményét is, de veszekedni, iszapbírkózni nem fogok.
Véleményem szerint(!!!) egy spinning oktató nem attól lesz hiteles, jó oktató, mert megveszi a legszebb, legjobb, legdrágább mezeket. Bringás gatyát. Amik mellesleg szerintem egy-egy ilyen órára tök feleslegesek. Persze, én is szoktam néha villogni a Meridás mezemben. :D Mert szép. :D
Nagyon sok csiszolnivaló van a technikámon, a tanításaimon, ezzel tisztában vagyok.
De az sokszor kicsapja nálam a biztosítékot, amikor egy "oktató" még életében nem látott bringát, és úgy próbálja megtanítani a vendégeinek, mi az a síkmenet, és neadjisten, mi az a hegymenet.
Nyilván korlátozottak a lehetőségeink, mert mégiscsak egy lendkerekes bringa-imitáción ülünk, na de akkor is. Ott van az ellenállás, a testtartás, a tekerés technikája, a kiállások. És a tanítás. Számomra nem mindegy, mit tanítok.
Nem megyek bele spirituális vackokba, mert minek??? Ez nem erről szól. Vagy visz a zene, vagy nem. Vagy jelent valamit, vagy nem. Ne akarjam már bemagyarázni, hogy mit kéne éreznie a vendégnek.
A bringázást próbálom tanítani. A tekerést. A küzdést. Az értelmes munkát.
Erre miért kell még ráhúzni mindenféle maszlagot?
És nem csoda, hogy ha bejön néha-néha egy-egy versenykerékpáros spinningre, úgy néz az oktatóra, ahogy. Olyan edző akar neki bármit is tanítani a tekerésről, aki soha nem tett meg egy kilométert sem igazi körülmények között? Elkeserítő. Vagy nem is: kiábrándító.
Hozzám sokan járnak közülük. Nem csak járnak, visszajárnak. Van aki végigtolja az órát úgy, ahogy azt én leprofiloztam. Van, aki a saját edzését végzi, "csak" a hangulat és a motiváció miatt jár. Ez is érdekes...
Tanulok tőlük. Sokat.

1122

Az első kilométerem. :)
Nem sok. De büszke vagyok rá.

Reggel volt két órám, egy gerinctréning és egy trx. Trx után még nyújtottunk egy kicsit, mert nagyon kell, és szerencsére még jobban van rá igény.
Aztán pakolás, és irány az uszoda. Csak hogy szokjam a vizet.

Őszintén?...
Útközben már jött néhány kifogásos gondolat. Hogy éhes vagyok. Meg ki tudja? Biztos nem lehet bemenni, mert versenyzők készülnek fel, vagy ilyesmi.
De mindezt útközben, úgyhogy csak odaértem.
Nem, nem megyek egyből a pénztárhoz. Lenézek, mennyien vannak. Jaj. Sok. Az egyes számú lassú medencében vannak vagy kilencen, a kettesben talán picit kevesebben. Á, el se férek én itt.
Úgy csinálok, mint aki még vár valakit. Gondolkodom.
Haza kéne menni. Minek is jöttem ide? Haza kéne menni.
(Ismerős ez valakinek???)

Aztán fogom magam, és odarongyolok a pénztárhoz. A néni kedves. Felcsatolja a karszalagot.
Az öltözős néni is kedves. Ma mindenki kedves.

Átcserélődtem pikk-pakk, és mentem is a medencébe. Akkor már nem voltak olyan sokan. A leglassabb medencében kezdtem, aztán eggyel beljebb mentem. Még mindig mellúszás, de gyors lábtempóval, mert majd csak vasárnap fogom megtanulni a gyorsúszás okosságait. Vagyis kezdeni. Nem baj, addig is szokom a vizet. Ma megint kb. két decivel kevesebb vizük maradt utánam, de már nem akartam minden egyes víznyelés után megfulladni. Az is valami.
(Néha azért volt olyan - nem túl szép - gondolatom, hogy a sáv közepén, háton kényelmesen úszkálgató bácsikkal és a két különböző sávból egymásnak átkiabáló nénikkel kéne valami csúnyát csinálni. De ez van. Itt én vagyok az új.)

Meglepően jól esett az úszás. 34 hossz, egy hossz 33 méter. 1,122 km. 38 perc alatt ment le. Ami még lassú ugyan, de még van 240 napom. :)
Egy órát kellett volna úsznom az edzésterv szerint, de ma nagyon hideg volt a víz. Az 1 km volt a cél, azon túl is mentem, szóval összességében én elégedett vagyok.

Aztán elmentem ebédelni. Találtam egy nagyon jó talponálló kajáldát a Budafoki útnál. Egy hentesüzlet, fiatal srácok az eladók, halál jó fejek. Nagy tömeg, az üzletembertől a munkásemberig, mindenféle ember. A hentespulton is tálcák, mert máshol már nem fértek el enni. Az üzlet csurig, és egy pillanatra meg is ijedtem, mert lány aztán nem volt rajtam kívül.
Nagyon jól készítik a csülköt, próbáljátok ki. (A nevét legközelebb nézem meg, ma éhes voltam. :D)

Utána hazajöttem aludni. És most írok.
Aztán még két óra. Cross training, ami nagyon jó lesz, már kész az óraterv, és utána stretching.
A holnapi Gellért-hegy futást meg már nagyon várom!

Spin!

Tegnap este megkaptam a heti edzésprogramot. És vele együtt a lecseszést is, merthogy nem jelzek vissza.
Nos. Hát. Ez így van. :)
Úgyhogy ma okos voltam, és elküldtem a múlt heti visszaemlékezésimet. 
És mivel tegnap elmeséltem kedves edzőmnek a Gellért-hegy meghódítása című produkciómat, máris beépítette a hetembe.
Ojvé! :) Ennek amúgy tényleg örülök.

A hét ilyen lesz:

Tegnap futottam.
Kedd, azaz ma, erőedzés. A múlt hetit csináltam meg még egyszer, jól esett, és ismertem a feladatokat. Pikk-pakk.
Szerda: 1 óra úszás.
Csütörtök: Gellért-hegy. Odafutás-felfutás-lefutás-hazafutás. 143-153 pulzusértékek között.
Péntek: 1 óra úszás.
Szombat: Gellért-hegy.
Vasárnap: úszás Nórival. :)
Plusz két olyan spinning (a saját órámon is lehet), ahol  a pulzusom 139-149 között van. (Ezt ma megpróbáltam mérni, és esélytelen, hogy saját órán tartsam. Ehhez be kell ülnöm máshoz.)
Hm. Tényleg bekeményítettünk. :D

Igazából nem baj, mert felpörget és feltölt az edzés. Motivál, visz előre. :)

És ezt beleviszem az óráimba is. Ezt a lelkesedést. :)
Ma is futunk spinningen. Sokat-sokat. :)
Kész a mix. Irány a KÖKI. :)

Ajaj. Új szerelem

Sejtettem én, hogy ez lesz.
Hiszen hónapok óta kerülgetjük egymást.
Azt ugyan nem gondoltam, hogy egy ilyen csodásan-borongós őszi napon tör majd rám a felismerés.

Ma futni akartam. Szeretem ezt az időt, futásra találták ki. Nekem.
Ahhoz nem volt kedvem, hogy a ház előtti rekortáron rójam a köröket. Az csak kicsit jobb, mint a futópad.
Kitaláltam, hogy felmegyek a Sváb-hegyre.
Aztán Évitől kaptam egy jobb ötletet: Gellért-hegy.
Miért is ne?

Beöltözés. Elindulás.
Bevallom férfiasan, a Gellért térig buszoztam, mert nem tudtam beleférne-e az odafutás, és most a hegy volt a cél. Nem akartam még a felfutás előtt elfáradni.
Buszról le, futásra fel.
Alig voltak a hegyen. Ami nem meglepő, így napközben, meg az idő is olyan, amikor csak az ilyenek mennek ki, mint én. :)
Felfelé futni annyira nem vicces. Nagyon élveztem, de nem volt vicces. Van az a sok, kis, hülye lépcső. Azokon felszaladni végképp nem vicces. Kétszer rövid sétába váltottam, pulzusnyugtatás végett. A max. 163 volt. Azt hittem, rosszabb lesz.
És egyszer csak felértem. Vagyis baromi hamar, 11:48 alatt. (Mármint nekem hamar...) Kicsit lenyújtottam a vádlim, aztán 1 perc múlva mentem is tovább. Futás lefelé. Másik irányba mentem, és a lefele út sokkal hosszabb lett. Élveztem. Minden egyes percet, minden egyes kanyart és falevelet. Lefelé futni pulzustartás szempontjából sokkal egyszerűbb volt, de nem könnyű. Lefelé meg kellett tartani magam, meg persze ott voltak a vizes-csúszós falevelek. Magam is meglepődtem azon, hogy egyszer sem csúsztam meg.
Nem csak betonutakon futottam, hanem talajon, köveken, ugyanis van egy jó kis szakasz, ahol a beton terepre vált.

Az Erzsébet-híd lábánál lyukadtam ki, az utolsó pár méter már csak lépcső volt, ott lesétáltam. 29:55 alatt értem le (ami azért vicces, 12 perc fel, 18 perc le).
Amint leértem, szaladtam tovább.
Egészen hazáig.
Ez volt 5 km, és erre fel jött még a Gellért-hegyi mókázás, amit most nem mértem.
A vége 59:32, 691 kcal, max. pulzus 163, átlag 145.

Fura érzés volt, így elfutni az emberek mellett  a járdán, olyan volt, mintha egészen más világban lennénk. Nem tudom, más is tapasztal-e ilyet futás közben. Kíváncsi lennék...
Én boldog voltam: a futástól felszabadultam, a "megcsináltam" érzéstől pedig büszke vagyok magamra.
Igen, azt hiszem, valóban más világban élünk...

Hát ilyen.
Új szerelem - a "régi" mellé. :)

Mert úgy a jó, ha tele van

Hétvége.
Faláblány remek mondatával szeretném kezdeni: "országútislány tervez, a spinnig edző - András - végez".
Igen, ez a hétvége ilyen volt.
A szombati cross tréning után (nem túl) kellemes izomlázzal ébredtem.
Persze - nem saját órámra sietve - szokás szerint elszüttyögtem az időt, és már reggelizni nem volt időm. Mindig reggelizem, mert anélkül nekem nem indul a nap. Nem baj, majd veszek valami vackot útközben... :S
Aha, persze. Csak azt felejtettem ki a számításból, hogy vasárnap van.
Beértem a Megába, ahol az ajtóban csupa-csupa várakozással és süteménnyel teli arc fogadott: gyülekezett a csapat a Kitöréses séta-party-ra. Annyira örültem, hogy még nem indultak el, és jó volt látni ezt a lelkes és mindenre(!!!) elszánt csapatot. :)
Míg átöltöztem, ők leléptek szépen. :)

Spinning.
A terv az volt, hogy csak lazán végigtekerem az órát 139-149-es pulzustartományban, 100-as pedálfordulattal.
Hát na ja. :D
András megkérdezte, nincs-e kedvem kiülni mellé.
Ajaj. András mellett tekerni? Mézesmadzag. Sejtettem ám a csapdát.
Hát, de megvan az edzéstervem, mert csak így kaptam "engedélyt" a mai spinningre...
Oké, ahogy gondolod. És csak néz rám.
Én már kezdtem beállítani a bringát, amikor gondoltam egyet, és mégis csak kitoltam András mellé.
Ajaj. Baj lesz. :D

Gyorsan előre szaladok, aztán majd vissza.
Életem egyik legjobb spinning órája volt. :)

Az óra brutál volt, nagyon jól felépített. Nem írom le a profilt, mert Andrásé. ;) De a szombati órám hasonló volt, bár nem annyira pedálfordulatban, inkább felépítésben.
Elindultunk. Nagyon jó zenék.
Aztán a hegyen András elkezdte locsolni a kerekemet. Ami roppant mókás volt, először nagyon könnyű lett az ellenállás, aztán azt hittem, hogy .... na, szerintem értitek. :D
Ő persze élvezte, hogy szenvedek, és ennek örömére ezt eljátszotta még egyszer.
Nagyon pörgött, nagyon ott volt. :)
Néztem a vendégeket, és láttam, hogy ők is roppantmód élvezik az tekerést és hajtják magukat. :)
Futottunk - hátszéllel. ;) Aki ott volt, azt tudja, miért írom ezt.
Vitt a zene, vitt az ellenállás, vitt a küzdés, de elsősorban vitt magával András. Mindenkit.

Jut eszembe: december 8-án spinning maraton!

Egy ilyen óra után kellett fejben átállnom gerinctréning-üzemmódba.
Segített a zene. Valahogy most olyan jól sikerült a gerinc-mix is. Mostanában nagyon érzem a zenét, és jó mixek jönnek ki a programból. (Igyekszem kiélvezni ezt az időszakot, míg el nem jön az újabb alkotói válságom.)
Tele volt szinte a terem. Erősítések, nyújtások. Jól esett.

Óra végére a kitörők is visszaérkeztek.
Csillogó szemek, kipirult arcok, lelkesek és elégedettek. :) Nagyon gratulálok innen is mindenkinek!!!
A következőre megyek én is veletek.
A képeket és a visszaérkezettek hangulatát látva,nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy most nem mentem.

Egy kis pihenő után még a csapat nagy részével bementünk nyújtani, mert úgy gondoltam, hogy rájuk férne. Meglepően sokan be is jöttek.
Oktatói pályafutásom egyik legnehezebb órája volt olyan szempontból, hogy nagyon nehezen tudtam őket fókuszálásra és elcsendesedésre bírni. (Ezt úgy kell olvasni, hogy tartottam órát általános iskola 1-4. osztályában is!)
Kb. fél órámba telt, és egy kislabdás masszázsba, mire csönd lett. Bár az is lehet, hogy addigra kezdett "elpárologni" belőlük az addig elfogyasztott alkohol.

Ez egy olyan nap volt, amikor nem akartam eljönni a Megából. Annyira jó volt minden, annyira jó volt az ott lévő az emberekékkel együtt lenni.

Zsúfolt, pihenő nélküli hétvége. De hát... úgy jó, ha tele van. :)

*

Tegnap beszéltem az edzőmmel is. Átnézte a teljesítmény-diagnosztika kiértékelését.
Persze a kevés folyadék miatt kaptam koppintást a fejemre.
Aztán gratulált. És ez nagyon, de nagyon jól esett.
Annyit mondott még, hogy egy átlag, de sportos ember max. 100 watt ellenállást bír el. Vagyis több, mint kétszer olyan erős vagyok, mint egy átlag-sportos ember. :)
Hát. Az is valami. :D
Ez most kellett azért...

Cross training

A mai egy olyan ritka nap lett volna, amikor tudok aludni. Addig, ameddig csak akarok. Naná, hogy ilyenkor már kora reggel csörög a telefonom, hogy aztán egy áradatot indítson el...
Szép tervek. Oké, én nem kapcsolom ki, de jövő héten másképp lesz. Mert ma begurultam. :D

Be volt tervezve az úszás, de nem néztem az időt, és elment magától. Csalódott voltam, de fél óráért nem érte volna meg.
Hétfőn pótlom, mert edzés nem maradhat el.

Napközben elolvastam Ironizáló lány mai bejegyzését, és egyszerűen le voltam nyűgözve ettől a hihetetlen mentális erőtől, fókusztól és elkötelezettségtől, amivel folyamatosan és rendíthetetlenül egyre közelebb halad a céljához.
Ma azt is láttam ebben az írásban, hogy ettől én még nagyon messze vagyok. Mármint a hegyi futástól. Szerettem volna ma velük menni - ha ma nem hosszú tempósat mennek, akkor meg is próbálom. De most kiderült számomra, ez kb. a tavaszra lesz aktuális nekem.
Kicsit sajnálom, mert nagyon jó a csapat. :) Nem baj, ott lesznek márciusban is. :)

Spinning: ma kettőt tartottam, és jól esett, jó volt a csapat. :) Nagy ellenállásos hegyes, és 100-104-es síkos.
Úgy felpörögtem, hogy megkívántam bemenni cross tréningre. :)
Azért volt ám dilemma: kávé Ironizáló lánnyal és Faláblánnyal - vagy még maradjak egy órát edzeni.
Az edzés csábított nagyon, tele voltam energiával, és rossz érzéssel amiatt, hogy kimaradt az úszás.
Így hát mentem cross-ra. :) Ha valaki megérti ezt, hát akkor ők azok. ;)

Az edzés nagyon jól esett, rég éreztem már ennyire jól magam, ennyire gyorsnak. Legalábbis magamhoz képest.
30 törzs extensio nagylabdán, 5 kg-os súllyal a tarkón
30 burpee
30 (ennek megkérdezem a nevét, mert ez az, amit mindig elfelejtek) trx-en
30-30 fekvőtámaszból steppad-ra "fel és leséta" tenyérrel (erre is kérdezek valami jobb megnevezést)
30 szakítás 25 kg-val
30-30 konzerv felülés
60 terpesz-zár szökdelés (az eredeti 30 steppadra szökdelés volt, de azt a sérülésem óta nem csinálom)
30 hindu push-up
minden percben 10 teljes felülés
2 kör
23:16 lett a vége nekem.

Aztán egy kicsit még pletykáltunk Nórival plankban, majd Dóri is csatlakozott hozzánk, míg a többiek is végeztek. :)
Én itt elbúcsúztam a társaságtól, ők még ugráltak egy kicsit guggolásból felfelé.

Végeredmény: most leesik mindkét karom, és egy csöppet beállt az egyenes hasizmom. :D

*

Beszéltem telefonon az edzőmmel, megkapta, megnézte a teljesítmény-diagnosztika értékelését.
Jövő héttől bekeményítünk. :) Jönnek a nehezebb edzések.
A hét a nem túl jó erőnlétem és a vizsgálat miatt elég laza lett, de nem bánom, mert ez most kellett.
Holnapra kaptam engedélyt a spinningre is, így mehetek Andráshoz. :)
Persze tök mást fogok csinálni, mint a többiek, de legalább nem unom magam halálra. :D
(Ja, amúgy holnap lesz a "kitöréses séta-party a Népligettől a Megafitness-ig, nagyon drukkolok az elvetemült résztvevőknek!!!!)
A holnapi edzés tehát 1 óra tekerés 100-as pedálfordulattal, 139-149-es pulzusértékek között. Utána tartok egy gerinctréninget, és még futok 5 km-t 149-159-es pulzussal.

Kalandjaim az úszómedencében

Ahogy egyre közelebb jött az idő, egyre nagyobb lett az a görcsöcske a gyomromban.
Úszás. Úszás. ÚSZÁS!!!! Jajjjjj.
Azt meg hogy?

Nem baj, menni kell.
Nyéki Imre Uszoda, lánykori nevén Kondorosi - a kiszemelt helyszín. Még nem voltam itt.
Egy megállóval hamarabb szálltam le a kelleténél, amivel már eleve felstresszeltem magam, mert időhöz voltam kötve - menni kell utána órát tartani.
Az épület igazi szocreál. Kívül, belül.
A pénztáros néni kedves. Ad karszalagot is. Lenn az öltözőnél a nénik morcosak, pedig próbáltam mosolyogni, hehe: első alkalom.
Kulcsért cserébe személyi igazolvány. Vagyis fordítva. :)
Leöltözés, felöltözés, papucs, törölköző, úszósapka, szemüveg, füldugó (amiből mellesleg nem jót vettem meg....).
Irány a medence.
Aztán irány vissza, mert elfelejtettem előzuhanyozni.
Szóval irány a medence.

Először kétségbeestem, aztán még utána is párszor, de először azért, mert nem találtam a lejáratot a vízbe. Tök gáz, tudom. De jelentem, meglett. Lépcsőn le, vízbe be, egyenesen a lassan úszóknak való sávba. Azért jó érzés, hogy gondoltak rám is. :D
Egy kicsi mellúszással (vagy valami hasonlóval) bemelegítettem. Két hossz.
Az első hossz végén jöttem rá, hogy az úszószemüveg még mindig a homlokomon figyel. Wow! Igazi profi - és ezt most már tudta rólam mindenki. :D
Oké, legyen egy kicsit más, mert gyorsúszni kell majd Gyékényesen. Lábtempó. Ezzel is mentem két hosszt. Figyeltem rá, hogy combból dolgozzak, ahogy azt olvastam.
Jó, ez is megvan. Még eggyel tovább. Beleteszem a fejem a vízbe. Nézem a medence alját. A technikám a következő (nem követendő példa!!!): fej kint van a vízből, belégzés. Fej betesz a víz alá, levegő benntart, benntart, benntart. Fej kiemel, levegő gyorsan kifúj, majd belégzés.
Igen, én is éreztem, hogy ez nagyon vicces....

Jó, akkor ezt hagyjuk. Marad a lábtempó. Aztán meg csak jöttek szembe, én meg benyeltem a vizet, orromon és a számon is. Persze köhögőroham. Megyek tovább: megint. Nem hiszem el!!!
Ezért előre is elnézést, de ezt gondoltam ekkor: oké, b.zd meg, kell a fenének ez a sz.r.
Kimásztam a medencéből, és leültem duzzogni.
Ez nekem nem fog menni. Megy a f.szom Nagyatádra.

Ránéztem az órára, kb. 10 perc telt azóta, hogy megérkeztem. Most komolyan: EZÉRT fizettem ki 1500 forintot???? Ki van zárva.
Visszavettem a sapkát, szemüveget, és visszamásztam a vízbe.
Semmi másra nem figyeltem, csak a lábamra. Ha ez megvan, majd megyek tovább.
Egyszer csak meglesz a többi is.
Végül 14 hosszt produkáltam (tudom, nem sok), fejben fáradtam el, hogy minden egyes lábcsapásra figyeltem.

És aztán meglepődtem, mennyire jól esett. Feltöltődtem.
Jó volt.

Gondoltam, megérdeklődöm, hogy van itt a felnőtt úszásoktatás. Hát, majd talán csak januárban indul. Aztán rám nézett a bácsi, és így szólt: felnőtt korban már nagyon nehéz ám, sőt, van akinél nem is lehet. Mondtam neki, hogy hát először is kösssssz, de a 'nem lehet' az nálam nem opció. És a január sem nagyon játszik.
Megkérdezem hát, van-e lehetőség személyi edzésre. Van, mondta a bácsi, de ha megmondja az árát, hanyatt esek. És így is lett. 8000 forint egy óra.
Na, kösz.
Akkor inkább küzdök egyedül....

Szombaton jön a második lecke. :D

Félelmek

Olvastam cikkeket, beszámolókat az ironmannel kapcsolatosan.
A versenyzők jó része évek óta sportol, nemhogy sportol, triatlonozik, évekig csak triatlonozik, míg végül elindul az ironmanen.
Én meg fogom magam, és egy váltó után, semmi versenyzői tapasztalattal odaállok majd a gyékényesi tó partjára????
Igen.

Aztán kaptam egy telefont az edzőmtől.
Hogy ő azt gondolja, hogy inkább 2014-ben menjek egyénire.
Hát nem.
Persze a csalódástól óvna.
Csakhogy. Én meg tudom csinálni. Meg fogom csinálni.
Megkértem, hogy ebben higgyen. Nem abban, hogy most képes lennék-e rá, hanem hogy én ezt már fejben összeraktam. Kész. És ott leszek. És át fogok menni a célon.
Megbeszéltük.
De azért rossz volt.
Nem kell, hogy bárki is higgyen bennem. Ezek után helyre kerültek a dolgok.
Tudom, hogy van, aki már most büszke rám. Tudom, hogy van, aki már a váltó után büszke volt rám. Ezt tudom. És ennek az embernek annyi mindent köszönhetek, hogy sose fogom tudni meghálálni. Persze, nem is kéri. :)

Aztán ma reggel is volt egy beszélgetés.
Hát hogy az a futás. Hogy fog az nekem menni?
Nem tudom, hogy. De fog. És kész. Ennyi.
Építem fel. Van még rá 246 napom.

És most itt az úszás. Minél közelebb kerülök a "medence széléhez" annál jobban érzem a görcsöcskét a gyomromban.
Fájni fog. Nehéz lesz. Béna leszek.
Nem baj.
Megyek, és lenyomom ezt is.
Csak menni kell tovább.
Csak csinálni kell.
Hogy fájjon. Hogy fejlődjek.
Hogy megcsináljam.

Ennyire egyszerű.
Nekem. Mert látom. Mert tudom.

Összevissza lettem. Ez most ilyen.
Tele vagyok érzésekkel....
Tele vagyok lendülettel.

Teljesítmény-diagnosztika

Érleltem egy ideig az írását, mert annyi impulzus ért, hogy meg kellett emészteni a dolgokat.
Jegyzeteket is készítettem, hogy mit akarok leírni nektek, és ajaj, hosszú lesz. Ajánlott álmos munkahelyi délutánra. :)

Tehát teljesítmény-diagnosztika a Cycling Sport Centerben. 
Az értesítő levélben megkaptam minden információt, amire szükségem volt, és ezek között például azt is olvastam, hogy pihenten menjen az ember lánya, a vizsgálat előtti 48 órában intenzív edzést ne végezzen, meg figyeljen a folyadék-bevitelre és a megfelelő étkezésre.
Hát őőőőő.... :)

Eljött hát a nagy nap.
Megterveztem gondosan az útvonalat, Kelenföldről a Váci út 47/B-ig, a Margit-szigeten át. Lassan, nyugisan tekertem, épp csak bemelegítésként.
A ház előtt vártam kicsit, mert korán odaértem, de aztán pár percre rá megérkezett Gergő, aki végül a tesztet vezette. Szimpatikus, jó magas srác. :)

Nagyon ideges voltam. Mondtam is neki. Mondta, hogy ez teljesen normális. :)
Ettől azért nem nyugodtam meg annyira.

Az első lépés volt, hogy öltözzek át nyári bringás cuccba. Oké, ez talán menni fog. A cipőt még nem vegyem vissza. Oké.
Míg átöltöztem, addig Gergő szétszedte Mankát, és ráerősítette egy állványra. Szegény Manka. Kerekek nélkül azért furán néz ki. :)

Beszélgetéssel kezdtünk, meg egy gyors kérdőívet kellett kitöltenem arról, hogy mennyit aludtam, mennyire érzem magam fáradtnak, nehéznek az izmaim. A szokásos adatokon kívül a munkámról is beszélgettünk. Itt egy kicsit leragadtunk, ugyanis arra volt kíváncsi, hogy tudom ezt beosztani, hogy fér bele az edzés; meg mondta, hogy így azért nem lesz túl egyszerű felkészülni. Hát, ha egyszerű lenne, mindenki ezt csinálná... Persze, kiderült az is, hogy a spinning nem sport (de erről akarok egy saját külön bejegyzést majd). :)
Felmerült még a nyújtás és a masszázs fontossága is, amire azért igyekszem figyelni (az utóbbira sajnos csak nagyon, nagyon igyekszem, de hamarosan lesz már több időm erre is). 
Kérdezte, hogy mi a cél, mire készülök (országút + ironman) mi a fő sportágam (erre valami más szót mondott, de most nem jut eszembe), hát naná, hogy az országúti kerékpár. Meg hogy melyiktől félek a legjobban. Úszás. Ez volt a válaszom ott, de igazán csak azért, mert ezt még egyáltalán nem tudom. Ugyanakkor ha jobban belegondolok, a futás a nagy kihívás. 3,8 km úszás és 180 km tekerés után még 42 km-t le kell(!) futni.
Na, de lépjünk tovább.
Kérdezte azt is, ki az edzőm. Én erre büszkén feleltem, hogy kettő is van ám! :) Pozsár Krisztián, aki az úszás-futás-bringa tervet írja, és Kovács Mátyás, aki az erősítésben, illetve az erő-állóképesség fejlesztésében segít.
Hát igen, egy edzővel már be sem érem.
Úgy tűnt, Gergő meglepődött azon, hogy erősítek is. De hát én ennek utánaolvastam okosan, egy jó bringás nem csak szép és gyors, hanem erős is. :D

Ezt követően átmentünk egy másik helyiségbe, ahol vérnyomás, véroxigén összetétel (ha jól emlékszem), aktuális pulzusszám; kétféleképp is megmérte a testzsírszázalékot, testsúly és magasságmérés történt.
Itt szóba került a paleo étrend is. 
Utána kaptam egy pulzusövet, és 5 perc pihenő következett.
Ez jó volt. Tudom, kicsit hülyén hangzik, de a napjaim állandó jövés-menésben telnek, zsivajban és zenében, és igencsak tudom értékelni ezeket a csendes, pihenős, megállós pillanatokat.
A nyugalmi pulzusmérés után már belebújhattam a cipőmbe, és visszamentünk a másik szobába. A szoba közepén állt egy szék, oda kellett leülnöm. Kezdtem megijedni, amikor Gergő nagy műgonddal gumikesztyűt cibált a kezére.
Őőőőő. Közölte, hogy akkor ő most vért fog venni a fülemből. Őőőő.... Mondtam is neki, hogy ez nem volt leírva az értesítő levélben. :D Nem fog fájni. És tényleg nem. Nem mondom persze, hogy élveztem, de na, végül csak megmaradtam.

És akkor a teszt.
Felpattantam Manka maradványaira, és Gergő elmagyarázta, hogy mit fogok csinálni, hogyan, mi van az előttem lévő kijelzőn, és amúgy is. Kérdeztem, hogy mennyi idő kb. Olyan fél óra, plusz-mínusz 10 perc, mert hát ameddig bírom. Oké, tehát fél óra. (Meg ahogy azt én elképzeltem....)
Kétféleképp "lehet" kiszállni a dologból: vagy 50 alá esik a pedálfordulat, és megáll a mérés, vagy megyek, ameddig bírok, és a végén nyomok egy sprintet. Azt már tudtam, melyiket fogom választani. ;)

Elindultam. Olyan pedálfordulattal, amin edzeni szoktam. 100 watt, 100-105-ös rpm. A terhelés 3 percenként növekedett 20 wattal. Egy darabig ment a 100 körüli pörgetés, aztán ahogy nőtt az ellenállás, nőtt a pulzusom, csökkent a levegőm, és csökkent a pedálfordulatom.
Elmondanám, hogy ez így nagyon egyszerűnek tűnik - az is -, de nem volt vicces. :)
Nehéz volt. Nagyon kellett küzdeni, nagyon ott kellett lenni fejben. Pulzus, watt, pedálfordulat, hogy minél tovább bírjam, és a tetejébe még 3 percenként vért is vett a fülemből Gergő. Életemben nem izzadtam még meg ennyire.
21 percnél szálltam ki, olyan 78-ig engedtem leesni a pedálfordulatot. Sprinttel zártam. 181-ig ment fel a pulzusom. Itt két dolgot rögtön éreztem: mehettem volna még lejjebb a pedálfordulattal, és akkor még bírom tovább (? talán...), illetve a sprintbe még fért volna bele 5-6 ütés. De ennyi jutott most.
Ami rettenetesen jó volt, hogy Gergő folyamatosan biztatott, amikor csak egy picit is lassult a pedálfordulat, vagy egy pillanatra elbizonytalanodtam.
Sprint vége. 5 percig még a bringán ültem, pulzusmérés.
Aztán vissza vérnyomás, véroxigén összetétel, és ismét pulzus.
Végül 10 perc levezető tekerés következett.

Aztán zuhany.

Háttér.
Összességben nagyon örülök, hogy elmentem, ajánlották a helyet, de innentől kezdve én is csak őket fogom ajánlani tovább. Nagyon profik.
Gergő türelmes volt, és látszott rajta, hogy abszolút magabiztos és szilárd a tudása, de nem "csak" ezen a területen, hanem az ide kapcsolódó dolgokat is ismeri, tudja a hátterüket.
Februárban, az alapozás végén megyek vissza. Szerintem ezzel el is mondtam mindent a minőségről. ;)
Kiértékelt, részteles eredmény 2-3 nap múlva érkezik majd. (Postaláda ellenőrzés naponta sokszor. :D)

Érzések.
Őszintén szólva, csalódott voltam. Magamban csalódtam, mert többet vártam - magamtól. Az, hogy 21 perccel szálltam ki a mérésből, elég rosszul érintett.
Összességében viszont nagyon örülök, hogy megcsináltam.
Tanulásként fogom fel, és kész.
Megtanultam azt, hogy erre ugyanúgy rá kell készülni (persze inkább pihenésben és fejben), mint egy versenyre. A februári mérés előtt kiveszek majd 2 nap szabadságot. Kell a pihenő, kell a minőségi alvás. Ez nekem most nem volt meg. Nem tudtam rendesen enni, mert egyszerűen nem ment le a kaja. Hát így sem jó. Inni is többet kell, de összességében. Nem csak előtte való nap. Az ember kicsi lelkének is némiképp rendben kell lennie. Erre is figyelni kell.
És megtanultam azt is, hogy innen csak fejlődni lehet. És onnan is, ahol februárban leszek. :) És minden egyes mérés és verseny után. :)

Úszócucc

A heti edzésem elég szottyos lesz, tekintve, hogy az erőnlétem a béka segge alatt....
Mára ugyan engedélyezve volt, de javasolva nem az erőedzés, és Matyi egész megijedt, mikor ma reggel meglátott, úgyhogy jobbnak láttam, ha a mai edzést valóban kihagyom.
Lazsálni mondjuk így sem fogok, mert ma összesen öt spinningem van, ebből még három vissza.

Szerda pihenőnap (vagyis a meglévő óráim mellé nincs más).
Csütörtökön megyek úszni. Itt egyelőre nem kell semmit néznem, csak a gyorsúszás technikáját kéne próbálhatnom (ehhez annyit tennék hozzá: höhö.) Na, majd meglátjuk azt a bizonyos "technikát".
Péntek megint pihenő.
Szombat úszás.
Vasárnap futás.

Az úszásról jut eszembe.
Megvettem az úszócuccokat. :) Egy nagy rakás úszódresszt felpróbáltam, mire megtaláltam a tökéletest. :)
Arénás lett végül. A Hervisbe mentem el, volt oda most egy olcsóbbító kuponom, szóval mindegy. Jó lesz az.
Nem ez volt a szempont, de akkora boldogság számomra, hogy a fürdőruha (sötétkék-pink), az úszósapka (sötétkék) és a szemüveg (átlátszó-pink) is színben passzol egymáshoz. :) Jól van, na. Mégiscsak lányból vagyok, vagy mifene. :D

Most ennyi.
Ebédelek. Aztán alszom 1,5 órát. Aztán mixelek egyet, és megyek órát tartani. ;)

Téli hangulatok

Szombaton meséltem egy kedves ismerősömnek, hogy mennyire szeretem ezt az időszakot - minden évben. A november-decembert.
Szeretem a hideget, hogy soha nincs teljes fényesség, mindent beborít ez a titokzatos, puha szürkeség. Az emberek általában ilyenkor besietnek a lakásaikba, kiüresedik a város - én meg megyek sokat sétálni. :)
Szeretem ezeket az idő-hangulatokat. A koppanós, fagyott hideget.
Szeretem, hogy reggel korán megyek órát tartani, és amikor hó van és csend, én lépek rá először erre a puhaságra.
Nem az ünnepeket szeretem, mert azokkal nem nagyon tudok mit kezdeni - a hangulatokkal viszont annál inkább.

És megkérdezte, számomra milyen lenne egy ilyen hangulat a lakásban. Aztán itt el is veszített a beszélgetésből, mert elindult az álmodozás. :)
Kell fehér, meleg fényű, nem villogó égősor az ablakra. Vagy hópehely alakú. És kell fenyő. De olyan igazi, a mi kertünkből való, illatos, egészséges ezüstfenyő. Olyan, amit a nagypapám szokott ilyenkor kiásni, és behozni cserépben, amíg akkora, hogy még befér a házba.
És kell ezüst meg arany, ami csillog. Meg narancs. És fahéj
Nem giccses, nem sok, harmonikus és hangulatos.
És nem használnám a lámpafényt.
Egy ilyen hangulatban egy nagy fehér fotelből, puha pokrócba csavarodva nézném a hóesést...

Tavaly télen beleszerettem egy kompozícióba. Az Astorián van egy műkereskedő, nem jut eszembe a neve, de nem is fontos. Tavaly ebben az időszakban ki volt téve a kirakatba egy havas, városi életkép-makett, kicsit a képekről látott, régi-régi Andrássy útra emlékeztetett. Az egésznek annyira melegséges és megkapó volt a hangulata, hogy teljesen lenyűgözött, és megfogott.
Elhatároztam, hogy megveszem. Mert nekem ez kell. Aztán sose lett elég bátorságom hozzá, hogy bemenjek egy ilyen helyre. De minden nap arra mentem haza. Aztán egyszer csak elmúlt december, és eltűnt a kirakatból....

Össze-vissza, mindenfelé

Szombat reggel.
Úgy aludtam volna még, de menni kell tekerni, meg Mankát is el kell vinni a szervizbe. Kissé nyikorog szegénykém hajtóműve....

Elindultam hát, ki ebbe a csodás őszbe, a szép-új hófehér thermo felsőmben. :) Attól, hogy hűvösebbre fordult az idő, még simán bringaidő van. Ennek örülök nagyon, mert ha így marad, még sokáig kinn tudok lenni, nem csak futni, hanem tekerni is. Beszereztem egy thermo nadrágot és egy nyakmelegítőt is, nagyon hasznos és jó dolgok ezek.
Meglepően üres volt a város. Nem szeretek itt élni, nagyon nem. Bringázni főleg nem, de most valahogy mégis jól esett. Nem is mentem ki a városból, itt tekertem bent, össze-vissza, mindenfelé. Regenerálót, mert nem vagyok a toppon.

Aztán kb. félidőben felkanyarodtam a Nagyenyed utcához, most már csak oda járok szervizelni, vagy bringás dolgokat venni. Annyira nagyon jó fejek, kedvesek és értenek is ahhoz, amit csinálnak. És akármikor megyek is vissza, mindig emlékeznek a legutóbbi beszélgetésünkre, így pl. amikor versenyek után mentem vissza, az volt az első, hogy megkérdezték, hogy sikerült.
Ezek amolyan apró emberi dolgok, de így kicsi mazsolaként is azt érzem, hogy figyelnek rám.

Vettem sisak alá való sapkát, meg egy kendőt - ezt már pár hete meghozták nekem, csak nem volt érkezésem elmenni érte, és megvártak vele -, illetve kamáslit. Ez utóbbi rettenet csúnya, és nem látszik a csodaszép Mavic cipellőm (oké, pont ez a célja), de ez van. :D

Volt épp az üzletben egy apuka, a fia épp egy Merida Big-Nine bringát vitt próbakörre. A srác ránézésre olyan 15 év körül lehetett (bár ebben nagyon nem vagyok jó, szóval...).
Meglátták az Ironman-es kulacsom - mert természetesen folyamatosan ezzel villogok, de nem ez az elsődleges ok, hogy mindig ez van a bringámon, hanem mert minden egyes alkalommal, mikor ránézek, emlékeztetem magam, hova tartok -, egyből valaki lettem. :) De bevallottam az igazat, és mondtam, hogy most még csak váltóban, és most kezdtem, és különben is, de 2013-ban egyéni, meg tókörök.
Kiderült, a srác 10 éve triatlonozik (ebből is gondoltam, hogy talán a korát tekintve melléfogtam).
Jelenlegi bringája egy Merida Reacto (ami cirka 1.750.000 forint).
Aztán elkezdett érdeklődni a karbon kerekről, és okosan figyeltem, mert az volt az én nagy tervem, hogy a hátsó kerekem én is lecserélem majd a versenyekre. De aztán elszontyolódtam, mert olyan árakkal kezdtek dobálózni, hogy még na. Az olcsóbb szett olyan 200-300 ezer, ami már jobb az 500-600 ezer körül van.
Szegény Manka alig került annyiba, mint az "olcsóbbik" szett, pedig nekem nagyon fájt az ára. :D
Érdekes volt megint rádöbbenni, hogy vannak emberek, akik ennyire más világban élnek, mint én...

A délutáni spinning nagyon jó volt. Ismét. A második óra meg különösen, ugyanis elfogyott minden bringa. Szombaton. Délután. És ahogy végignéztem a termet, egy olyan jóleső érzés volt bennem, meg voltam hatva. (Ajjjjjajjj. Azt hiszem, öregszem. Ez a meghatódás-dolog mostanában gyakran előfordul. :D)
Hihetetlen jó érzés, amikor ennyi ember egyszerre emelkedik el a nyeregből, együtt érzi az ütemet, együtt küzd... és mosolyog. :)

Ma reggel pedig egy érdekes kihívás elé állított a technika, a teremben nem működött a zenelejátszó (és még a falióra is megállt), és így "csendben" tartottam a gerinctréninget. Az elején fura volt a nagy csönd, néha úgy éreztem, hogy még a levegőt is visszatartják a vendégek. :D Aztán feloldódott a hangulat, főleg a fitball-os páros gyakorlatoknál. :)
Köszönet a mai csapatnak a remek munkáért, hogy a nem túl tökéletes körülmények ellenére tökéletes munkát végeztetek. ;)

A mai futás szintén elmaradt, de ez az edzőm javaslatára. Rám nézett, és közölte, hogy ma ne csináljak semmit. Hát... csodaszép látvány lehettem.... :D

Hobbi és szabadidő

Ez az a két szó, aminek az értelmét néha már bajban vagyok. :) Fel kéne csapni egy értelmező szótárt. :D
Nem panasz ám, mert nagyon élvezem, hogy ilyen életet élek, hogy ennyire tele van, csak néha(?) nehéz szervezni. Ezt sajnos a barátaim tudják a legjobban.... :(
Türelmükért még jobban szeretem őket. ♥ 

Van egy hobbim. Azért mégis csak. Mert kell.
A sport az életem, de kell mellé valami, ami csak az enyém. Kell néha a csönd, és a befelé fordulás.
Ékszereket készítek gyöngyből, drótból, filcből, textilből, csigákból, meg mindenféle "junk"-ból - ha van rá idő. És rájöttem, hogy kell rá időt találni, mert fontos.
A fotózáshoz nulla darab tehetségem van, szóval ezt nézzétek el nekem. :D

Tegnap egy érdekes beszélgetésből kiderült számomra, hogy néha a közeli ismerőseim is mennyire keveset látnak belőlem. A mozgás részét, az óratartást erősítem minden ponton, nyilván erről szól kicsi létem nagy része. Az illető számára viszont meglepetés volt, hogy szeretem a XIX. századi francia irodalmat, és még színházba is szívesen járok.
Közép- és főiskolán nagy szerelem volt a magyar nyelvtan, és szívesen tanultam volna nyelvésznek, de kicsit másképp alakult akkor az életem. Mondjuk a mondatelemzés iránti perverz érzelmeim azóta sem múltak el, csak sajnos a tudás kopott meg hozzá.
Tanulnom mindig kell valamit, vonzanak az új ismeretek, új perspektívák. Márciusban kezdem a 200 órás jógaoktatói képzést angol nyelven (amit addig még fel kell rozsdásítani), majd szeptemberben újra iskolapadban szeretném találni magam, amint éppen kertészmérnöknek tanulok. :)

Gondoltam, kicsit más oldalról is lássatok. Ezért született ez a bejegyzés. :)

Változások - kint és bent

Ígértem tegnap előtt írásokat, de most még nem azt fogom megírni.

Egy nehéz időszakhoz érkeztem. Nem edzésügyileg, hanem lelkileg. Illetve pont, hogy mindkettő... Sok minden történt az elmúlt napokban, ami megnehezíti a fókuszálást. Olyannyira, hogy már-már az volt bennem, hogy feladom. Nem is igazán a verseny felkészülést, csak volt egy ilyen, valamilyen halovány érzésfoszlány bennem.
Valahogy úgy éreztem, el kéne bújni...

Tegnap este sokat sírtam. És ez kivett belőlem nagyon sok erőt. Ez a mai futásomon meg is látszott: az előírt 140-150 helyett 152-155 között voltam, és egyszerűen nem mászott lejjebb akkor sem, ha lassítottam. Valahol 4 km körül abba is hagytam, eltettem holnapra. :)

És itt jöttem rá arra, hogy a felkészülésben és a versenyzés során mennyire fontos a stabil lelkület. Nem azért írtam le a sírást, hogy most akkor vinnyogjak. Egyszerűen ezt az időszakot tanulási folyamatként fogom fel, és ez egy számomra új, és mindenképpen tanulságos információ.
Szóval igyekszem egyben tartani a kicsi lelkem, mert egyébként szétesik a fókusz. Természetesen ez "pont" jókor jött, hiszem mindjárt állapotfelmérés... De van még két napom, és szerintem az elég lesz.
Már az a tudat, hogy a holnapi spinningen együtt tekerhetek a vendégeimmel, sokat segít. A tekerés mindig segít. Kikapcsolni. Nem gondolkodni.

Visszanéztem korábbi képeket magamról, és egy kicsit megdöbbentem a változásokon.
(Ez a kép akkor készült, amikor elkezdtem a sulit. (utálom ezt a képet...))

Nem csak külsőleg. Így végiggondolva, rengeteget változtam úgy minden oldalról. És úgy érzem, hogy pozitív irányban, mert csodálatos emberek vesznek most körül, akikért igazán hálás vagyok. :)

Változások.
Általános iskolában utáltam a tesit. Szó szerint keresztül estem a svédszekrényen. Középiskolában, amikor csak lehetett, inkább tollasoztam Emesével, de egy idő után nem kaptuk meg a szettet, mert mindig felrepült a labda a terem állványzatára... Hiába, irtó tehetségesek voltunk. :D
A tesi nekem gyomorgörcs volt állandóan, mert überbéna voltam. Kegyelem hármassal....
A főiskola hozta meg a változást, ahol hihetetlen jó tanárom volt. És ott valami átbillent bennem. Akkor már bántam, hogy nem tesi műveltségterületre mentem.
Ott kezdtem el kick-box aerobikozni, aztán minden hajnalban mentem úszni, amikor még az egész kollégium aludt. Élveztem a kora reggeli sétát, mert még sötét volt és csönd. Az uszodában két-három néni, szóval bőven volt hely.
Aztán főiskola után elkezdtem termekbe járni. Kerestem. Az igazit kerestem. :D
Nagyon sok jó óratípus van ám. ;)
És leragadtam a spinningnél. Mert jó volt.
Az első olyan oktató, aki megfogott, Erika volt, ő neki egy hihetetlen kedves személyisége van, tetszett, hogy ismeri a vendégeit, nincs elszállva magától, mindenkihez van egy-két jó szava. Aztán jött Csaba, akinek a zenéi és az órafelépítési stílusa tetszett meg. De azt hiszem alapvetően Priskin Petra volt az az ember, akinek a kisugárzása, példája láttán döntöttem el, hogy ezt akarom én is.
Mert amikor ránéztem, egyszerűen azt láttam rajta, hogy jó helyen van.
Én is jó helyen akartam lenni.
És kerestem tovább az igazit. A spinning nem volt kérdés, de jól akartam csinálni, úgyhogy mindenképp kellett az okj-s edzői képzés. Így lettem aerobik sportedző. A mostanihoz képest cirka 20 kg többlettel iratkoztam be. Aztán még abban az évben augusztusban kaptam lehetőséget Gödöllőn óratartásra (még le sem vizsgáztam addig, csak novemberben volt a vizsga). Kijártam, mert tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Nehéz volt. Hév, utána 40 perc séta  - oda.... Télen volt igazán vicces a dolog. Aztán jött Kistarcsa, és szép lassan beértem Budapestre. :)
Nem volt könnyű. Nem volt könnyű ilyen "külsővel" hitelesnek lenni. De hittem abban, ha felülök a bringára, akkor jön velem a csapat. Volt, ahol nem jöttek, és volt, ahol jöttek.Persze úgy 5-6 kg tűnt el, és jött vissza, de azért az nem sokat jelentett.
Aztán most februárban Kádár Évi javaslatára kipróbáltam a paleolit étrendet. És ezért megint csak hálás vagyok. -13 kg, testzsírból. (itt azért csak megjegyzem, hogy én is a pcos-ok boldog családjába tartozom... bár engem ez nem nagyon érdekel ;))
És jól vagyok. Sokkal energikusabb, mint bármikor. 44-46-os méretről 38-as lettem. Persze az egész ruhatáramat el kellett ajándékoznom, de kit érdekel? :)
És ez vagyok most:

Még -8 kg a cél, tavaszig. Az már sima ügy. ;)

Belső és külső változások.
Ha egy pár évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy ennyit fog jelenteni a sport számomra, tuti kiröhögöm. De főleg a tesitanáraim röhögték volna ki az illetőt (bár szerintem ők még most is :D)....
És ha valaki akkor azt mondja, hogy a finomított szénhidrát minden bajom oka, nem tudtam volna mit kezdeni az információval.
Mára már el sem tudom képzelni, hogy más irányba tartson az életem.
És az, hogy ennyire élvezem a versenyzést, külön meglepetéses öröm a számomra. :)

Szerencsés vagyok. 26 éves koromig kallódtam a munkahelyeken. Aztán megtaláltam. Rátaláltam, és ideragadtam. És azóta is azon  dolgozom, hogy egyre jobb legyek. Mert a vendégek igénylik ezt. És ami még ettől is sokkal, de sokkal fontosabb: értékelik. :)

Csak úgy

Ez a hét ez mégsem olyan lesz, mint amit előírt az edzésterv. Ugyanis időközben eszembe jutott, hogy a hétfői teljesítménydiagnosztikára pihenten kéne menni.
És ma fáradt vagyok. Az volt a gondolatom, hogy folytatom ma is az edzést az előírtaknak megfelelően, de az izmaim elküldtek a kurvaanyámba. És még izomlázam is van: bicepsz, széles hátizom, és combfeszítő. Akkor azért mégiscsak csináltam tegnap valamit. :)

A tegnap délután/esti három spinning erős, hajtós volt. Teltház közeli állapotok uralkodtak mindenhol, és ez hihetetlen jó érzés, ilyenkor mindig sokkal jobban pörgök. Sok embernek kell nagyon jó órát tartani.
Jól esett.
De a nap végére már kissé zombi lettem.
Végülis két óra spinning, egy óra erősítés, és még három óra spinning, és egy kis napközbeni stressz megtette a hatását. 3/4 éjfél körül úgy estem be az ágyba, mint akit fejbe vertek. Ugyan ez későn kelős nap (6:30), nem örültem az óracsörgésnek.

Gerinctréning, TRX - ezeken már túl vagyok. Nem mondom, hogy minden gyakorlat jól esett az izomláz miatt. :D Nem durva amúgy, de arra épp elég, hogy érezzem, hogy vannak izmaim.
Vannak néha olyan órák, olyan napok, amikor egyszerűen annyira zsizsegnek a vendégek, hogy nehéz irányítani a csapatot. Most TRX-en is ez volt. Összeszokott csapat, nagyon jó társaság, de mindenkinek beszél- és mesélhetnékje volt. De egy idő után feltűnt, hogy csönd van... :D
Óra végén még ráhúztam egy 15 percet, hogy legyen idő nyújtani, ellazulni. És itt fogalmazódott meg bennem, hogy írok egy bejegyzést a nyújtás fontosságáról. Nem akarok nagyon mély dolgokba belemenni, mert arra ott vannak a tankönyvet, szakkönyvek, internet. A saját tapasztalásaimról fogok nektek írni.
De akkor már megírom azt is, miért kezdtem el a spinninget, és hova jutottam vele.
Lesz mit írnom. :)

A mai edzést kihagyom. Pihennem kell. Aludnom. Nyilván meg tudnám csinálni, de nem érzem azt, hogy ma lenne értelme.

Szép és erős

Ma volt az első erőedzés.
Kovács Mátyás kétszeres Szekeres Anikó-díjas mestersztáredzővel edzettem együtt. (A cím csak kitaláció ;)) (Még egy zárójel: én pedig kétszeres Kovács Mátyás-díjas sztármesteredző vagyok. A díjátadó ünnepség tegnap volt, amire nem voltam hivatalos.)

Szóval. Kis komolyságot. Bár a mai edzésről minden elmondható, csak ez nem. :)
Azért szeretek Matyival együtt edzeni, mert remekül szórakozva halok meg. És ez az edzés végére így is lett: a pulzusmérőmön a pulzus helyén csak egy csík látszott. :)

Reggel tartottam két spinninget. Ritka jól sikerült mix lett, ez valahogy nagyon én vagyok. :)

Vártam már, milyen feladatok lesznek. 
És íme:
10 térdelő fekvőtámasz
10 húzódzkodás
6x

létra pistol (váltott lábas guggolás, ellentétes karral) trx-szel 1-2-3-4-5
nyújtott lábemelés könyöktámasszal
4x

8 tolódzkodás
4x

Mindent lassan (úgy értem: lassan!), és picit megtartva. Egy idő után nem volt olyan vicces ám.

Ez most olyan kevésnek tűnik hirtelen. De azt hiszem, ennyi volt. :)
A héten biztos megcsinálom még egyszer ezt a kört.

Helyszín: Megafitness, KÖKI
Idő: 1 óra
Átlag pulzus: 119

Még mára van három spinning.

Szép és erős. Az első ponttal nem tudunk mit tenni, ezt dobta a gép. De a második ponton már dolgozunk. ;)

5 kilométerrel közelebb

A hétre maradt a múlt heti mókázás. Csakhogy képben legyünk:
Kedd: erősítés.
Szerda: 2 óra bringa, 100-as pedálfordulattal, 130-145-ös pulzussal.
Csütörtök: 5 km futás, 140-150-ös pulzusszámon.
Szombat: 4 óra kerékpár, 130-145-ös pulzussal, 100-as pedálfordulattal. - Vagyis. Ez ki fog maradni (a hétfői teljesítménydiagnosztika miatt), vagy pénteken megyek el tekerni egyet még ki, ha nem potyognak jegesmedvék az égből.
Vasárnap: 5 km futás, 140-150-ös pulzusszámon.

Ma nem bírok magammal, szóval megyek mindjárt futni. Azért annak örülök nagyon, hogy a ház elé építettek egy futókört. Igaz csak 800 méter. De sebaj. Körszámlálás van. :)

Megyek, futok, mérek, és mindjárt jövök. :)

Vissza is jöttem. :)

Szeretem ezt az időt. Ködös, eső-szemetelős. Eddig minden egyes kinti futásomkor ilyen idő volt. Szóval ha megyek futni, reggel vigyetek magatokkal esernyőt. :)
Napközben azért jó szabadnak lenni, mert ilyenkor mindenki más dolgozik. Egyedül voltam most is a körön. Meg persze néhány kutyát sétáltató néni és bácsi.
Akárhogy is, kint más, talán nehezebb(?) futni, mint padon. De sokkal jobb. Levegőn, szabadban, szabadon. Hidegben.
Tudom nagyon jól, hogy az 5 km szinte semmi. Meg még messze van a 42-től. Meg persze tudok jóval többet is, de ennyi van előírva. :) Aminek nyilván oka van.
(Amúgy pont az edzések kapcsán fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy lassan ideje elvégezni egy kerékpár-edzői tanfolyamot. Meg a triatlon-edzőit. :D Érdekel a háttere, mit, miért, hogyan. És idővel jó lenne másokat is felkészíteni. Ezek még messzi, halovány tervek ugyan...)
Visszatérve a gondolatmenethez, 5 km az szinte semmi. De 5 km-rel megint közelebb vagyok Nagyatádhoz. :)

És akkor a mai, mert hogy már úgy-ahogy tudom kezelni a szép, új pulzusórámat:
Táv: 5 km
Helyszín: Bikás-park
Idő: 33:59
421 kcal
Átlag pulzus: 145
Max. pulzus: 151

Paleolit, avagy a nyers dinoszaurusz

A paleolit étrendet követem, idén március óta.
Ez is olyan, mint az edzősködés. Nem kell más. Nem kell csodadiéta. Ez az életmód kell.
 Ajánlom olvasásra Szendi Gábor "csirkés" könyvét.

És van egy nagyon jó brownie receptem. Ezt már én kísérleteztem ki magamnak, gyorsan elfogyós lett. :)
Erre egy jó kis történet: egy kedves kollégámnak vittem kóstolót, és hogy ne morzsázza össze a termet, odaadtam neki a dobozt. Beszélgettünk, beszélgettünk, és egyszer csak üresen visszaadta. :D
Hát ilyen lett.

PALEOLIT BROWNIE
Hozzávalók:
12 dkg vaj
20 dkg étcsoki
fél csésze nyírfacukor
3 tojás
¾ csésze kókuszliszt
2 ek kakaópor
2 ek rumaroma
csipet só
tetejére egy marék durvára vágott dió

A vajat az étcsokival vízgőz felett megolvasztjuk.
A tojásokat összekeverjük a nyírfacukorral, kakaóporral, csipet sóval és rumaromával, illetve a kókuszliszttel. Végül belekeverjük a kihűlt olvasztott csokit.
20x30 cm-es tepsibe tesszük, a tetejét megszórhatjuk durvára vágott dióval. 175 fokon 25 perc alatt készre sütjük.

Cefrepálinka

Elmaradtam két nappal is. :)
Néha annyi minden van, hogy nehéz. Meg aztán van, amit nem jó leírni. Vagyis jó lenne, de nem célszerű. ;)
Ma is ért némi "meglepetés-csalódás", de ez van. Néha hozza ezt ez a szakma. Természetesen nem vendégektől, hanem kollégától. Nem baj, túl vagyunk ezen is.
Ma volt egy éves a KÖKI Megafitness. Egy csomó mignon és lufi, meg nagyon jó hangulat fogadott, amikor beértem. Nyüzsgés, és ismerős arcok, akik az órámra érkezgettek. Minden egyes alkalommal jó érzés, hogy jönnek emberkék hozzám, minden egyes alkalommal rácsodálkozom erre. Ez számomra a mai napig hihetetlen és megfoghatatlan érzés, amiért a sorsnak (vagy mindegyminek) hálával tartozom, hogy ezen a pályán dolgozhatok.

Korábban irodai munkáim voltak, 11 év. Pfffff. Már nem mennék vissza. Vagyis nem megyek vissza. Ez a szakma hihetetlen szabadságot ad. De ez csak a legkisebb része. Három év után szeptemberben elmentem 10 nap szabadságra. 10 nap után visszamentem, és egy csoda fogadott: minden órámon teltház. Mert vártak vissza. Őszintén. És ezt soha, sehol máshol nem kaphatja meg az ember lánya. Ennyi szeretetet és tiszteletet. Ennyi emberséget.

Azon is elcsodálkozom néha, hogy milyen emberek kerülnek hozzám. Ki honnan jön. Pl. jár egy zongorista lányzó trx-re, könyvvizsgáló fiatalember spinningre, MMA-as fiú cross trainingre-re. Nagyon érdekes élettörténetekkel találkozom.

Amikor elindultam a pályán az önéletrajzomban szerepelt ez a mondat: "hiszek a sport közösségteremtő erejében". Tudom, mindjárt elcsöppen a monitorod, de ebben tényleg hiszek. Viszont akkor nem gondoltam, hogy mekkora erő is ez valójában.
Barátokra, "családra" találtam itt. És ezért is köszönettel tartozom.

Időnként elbizonytalanodom persze. Ha egy kicsit kevesebb a vendég. Vagy nem úgy megy az óra. Hogy vajon tudok-e elég jó lenni egyszer? Van előttem példa. Látom, hova tartok. De ez a szakma kegyetlen is tud lenni. Őszinte, letisztult, egyszerű visszajelzés az edzők személyéről, órájáról. Kellesz vagy nem. Benne van egy nagy adag elutasítás is, de ezt el kell fogadni. Ettől lesz amúgy jó is. Kizárólag olyan emberekkel dolgozom együtt, akik szívesen vannak velem, szívesen vesznek részt az óráimon.
És nálam - a "mókaság" ellenére (aki volt már nálam, azt tudja, mire gondolok ;)) - komoly munka folyik. Mert lehet jó hangulatban keményen és eredményesen dolgozni. Azok az emberek maradnak meg, akik edzeni jönnek, és nem csak alibizni.... Erre viszont büszke vagyok.

Még valamiről akartam írni. De most nem jut eszembe. :D

Holnap futok.
Jövő hét után kezdem az úszást.
Februárban hegyi edzések bringával. Hideg lesz. Fájni fog.
Tavasztól reményeim szerint már nem egyedül kell tekernem. Talán lesz egy kis csapat, aki velem tart, és közös edzéseink lesznek. Aztán 257 nap múlva együtt fogunk állni a gyékényesi tó szélén, várva az ágyúdörrenést. :)

És valami ilyesmit szeretnék érezni (ezt egy számomra nagyon fontos embertől kaptam - mindig könnyezem, amikor csak elolvasom...):
:)) Remélem csontig hatol és véreddé válik ez az érzés. Jövőre ott állunk majd a parton és az úszószemüveg alatt csordul a könnyed a rajt előtt. Csak annyit fogsz mondani "mindjárt jövök":))

Egy "régi történet"...

Ezt muszáj megosztanom. Ebben benne vannak a miértek, érzések, emberek.
Régi történet, de mélyen beleivódott a kis lelkembe, és azóta sem múlik.
Hogy hova tartok. Hogy kikkel járom ezt az utat.

"Ironman 2012, Nagyatád

by Aniko Szekeres on Monday, July 30, 2012 at 5:22pm

Nulladik nap, július 25. szerda
Kicsit rohanósra sikerült a nap, óráim után hazarongyoltam, aztán bringára fel. Tétényi út à bringaszerviz a Déli pályaudvarnál (energiaszelet és gél vásárlás, plusz megérkezett a csodaszép Merida mezem) à KÖKI.
A Mega Fitness-ben bringacsomagolás pukkanós fóliába, aztán rohantam tovább órát tartani.

Első nap, július 26. csütörtök
A metrón ülve elgondolkodtam azon, vajon tényleg normális vagyok-e. :D
16:00 Találkozó a Mega recepcióján, innen indultunk Nagyatádra. Az út hosszú, legalábbis én szétültem a fenekem. :D
Egy valamire való edző természetesen nem a szállást nézi meg először, hanem egyből kajálni megy, így aztán amint Nagyatádra értünk, csatlakoztunk a többiekhez. A kaja nem volt rossz (mondjuk mivel paleo-zom, egyetlen étel felelt meg, így nem kellett sokat gondolkodnom), viszont jó sokat kellett rá várni.
Bevettük magunkat a szállásra, ami kollégium létére meglepően jól nézett ki. András elhozta a bringákat, jól összeszereltük őket, majd a kollégium társalgójában kezdtek el gyülekezni a gépsárkányok. :)
Ezután a helyi kulturális központban folytattuk az estét, ahol cross-kockázással, sörözéssel és némi jégerezéssel telt az este. Olyan kettő után sikerült elaludnom…

Második nap, július 27. péntek
Hajnali hat óra körül elkezdtek csörögni az ébresztőórák a szobában. Nos, igen. 7 órakor volt a találkozó a reggeli tekeréshez. Mire kinyitottam a szemem, már csak hárman voltunk a szobában. Pikk-pakk felébredtem, zuhany, bringa, bringacucc, és nyomás. J
Majdnem mindenki jött, egy 30 km-es kört mentünk, ami a versenyen a kiskör (legalábbis egy része). Jó volt, mert így meg tudtuk nézni, milyen és mekkora is ez a pálya, hol lesz a fordító, stb. Az út minősége nem volt rossz, egy szakaszon volt igen töredezett, de amúgy lehet rajta haladni. Egész jó tempót mentünk, 55 perc alatt vissza is értünk a szállásra.

Ezután mentünk bevásárolni, majd reggeli után bevettük magunkat a versenyközpontba felvenni a rajtcsomagot, rajtszámot, chipet. Itt vált hirtelen nagyon valóságossá az egész.
Délután lecsattogtunk a strandra. Lefeküdtem a fűbe olvasni, napozni, és közben arra gondoltam, hogy ilyet vajon mikor csináltam utoljára…
Ötkor mentünk még egy kiskört, Csillával, Tamással és Tomival, ezúttal tényleg bejártuk az egész 35 km-t. Így másodikra már sokkal rövidebbnek tűnt a táv.
19 órakor volt a verseny hivatalos megnyitója, amiről sajnos sokat nem tudok írni, mert meleg volt, tömeg volt, meg levegőtlenség, és különben sem lehetett semmit hallani, és elmentünk inkább enni. Már aki. :D
Matyi tartott még egy technikai megbeszélést a másnappal kapcsolatosan, utána vad pakolásba kezdtünk. Ez jó volt. Mindenki a másnapra készülődött: ruhák, cipők, iso, gél, energiaszeletek. Közben a bringatároló is megtelt szebbnél szebb járgányokkal, nyitottak nekünk egy újat. :)

Harmadik nap, verseny, július 28. szombat
Start: 4:42. Megpróbáltam magamhoz térni hamar, de mivel alig aludtam valamit, ez nem volt túl egyszerű. 5:45-kor indultunk el Gyékényes felé, szép, tömött konvojban. A parkoló már igencsak tele volt, mire odaértünk, pedig mi még hamar el is indultunk. Itt pár perc erejéig sikerült Andrást elkapnunk, aki még ekkor is tanácsokkal látott el bennünket: együnk, igyunk, víz-iso-víz-iso.
Megcsodáltuk a nagyok bringáit a depóban, aztán a tó partján vártuk a két rajtot.
Az egyéni versenyzők melegítettek, majd ágyúszóval indult a verseny. Nem siettek bele a vízbe, de akkor is olyan erő volt ebben az elindulásban, amit át kell élni. Két kört kellett úszniuk, összesen 3,8 km-t. Az első érkezőket sikerült lefotóznom, ahogy szaladtak a depóba, aztán átrohantunk Évivel, hogy a bringás indulást is le tudjuk fényképezni. Így sikerült Andrást is lencsevégre kapni, és drukkolni neki. Egy mosollyal jutalmazott minket. Ami azért nem semmi. ;)
Aztán szép lassan készülődtek a váltósok is, 9:00-kor rajtoltak el, ha jól emlékszem. Itt már ugye mi is érdekeltek voltunk. Nagyon izgalmas egy ilyen verseny.
Itt már beszippantott az egész. Januárban döntöttem el, hogy jövőre szeretném megcsinálni egyéniben a versenyt, ezután derült ki, hogy szerveződnek a Mega-csapatok. De az, ahogy ott álltam a parton, és néztem a versenyt, tudtam, hogy jövőre én is ott leszek velük. Egyszerre volt nagyon lelkesítő és félelmetes érzés… És már alig vártam, hogy végre bringára pattanhassak… :D
Persze közben szaladgáltam, mint a mérgezett egér, a tó és a depó között, hogy minél több Mega-társat meg tudja örökíteni.
Amit egy csöppet elszámoltam, az az idő meg a reggeli volt, ugyanis valami oknál fogva azt gondoltam, jóval hamarabb visszamegyünk a szállásra, így se pénzt, se kaját nem vittem magammal… Szerencsére volt, aki kisegített, de azt megtanultam, hogy ilyet nem csinálunk. :D
Mikor beérkezett az utolsó emberkénk is, aki nem indult tovább bringával, visszaautóztunk a szállásra. Gyors öltözés, bringaellenőrzés, és elindultunk a strand mellé, mert ott volt a versenyközpont, illetve a váltóhelyek.
A mi csapatunkból Tomi úszta le egyben a két kört, aztán Feri indította el a bringát. Abból az első szakasz 75 km-es volt. Gyékényesről Nagyatádig.
Nagyon meleg volt. Úgy értem: nagyon. A napon kinn ácsorogni büntetés volt. Megérkezett Feri, és indult Tomi, folytatta a második kiskörrel. Ekkor már „csak” várakoznom kellett. Éééééés végre elindulhattam! Egy kis emelkedővel kezdődött a kör, aztán kivitt az út a városból Ötvöskónyi felé. Ott lekanyarodtunk Kutas felé, Belegnél volt a fordító. Aztán vissza Ötvöskónyi felé, egészen Segesdig, és onnan vissza Nagyatádra. A segesdi fordító nagyon tetszett, amolyan bulihangulat volt ott. :D Odafelé jobbára emelkedős, visszafelé lejtmenet lett volna, ha nem lett volna ellenszél. Olyan ellenszél, aminek köszönhetően lassabban tudtam haladni visszafelé, mint a dombokon. A második körre teljesen kikapcsoltam, és csak toltam. Jó volt. Jó volt folyamatosan lehagyni a többieket. Jó volt egy állandó tempót menni. Sikerült eltalálnom a kajálást és az ivást is a bringán.
Az utolsó fordítónál nagyon sok erőt adott az a tudat, hogy innentől kezdve, aki szembe jön velem, már mind mögöttem van.
A második kör végén depóznom kellett, mert utánam már Feri kezdte a futást. Az nagyon nem esett jól. Leszállni a bringáról, beszaladni(!) a depóba. Ott valaki csak úgy elvette a bringát, és én szaladtam tovább besavasodott combokkal, spd-vel. Na, az nem volt mókás. :D Főleg, hogy fogalmam sem volt, merre kell menni, de szurkolók folyamatosan segítettek.
A bringatáv összesen 180 km volt.
Aztán vissza”mentem” a többiekhez. Azzal fogadtak, hogy annyira jót mentem, hogy feljöttünk a második helyre. Wow.
Kis pihenő, zuhany, várakozás. Feri két köre után Tomi jött, hat körrel. Így egy kisebb sokk volt számomra, hogy még három kör maradt nekem. Akárhogy is számoltam. :D Az első nem esett jól, mert kanyargott a pálya. Mire azt hittem, már fordulunk vissza a versenyközpont felé, újra elkanyarodott az út. És ezt megcsinálta még kétszer, ha jól emlékszem. Fejben ez nehéz volt. Aztán mikor már tényleg elindultunk visszafelé, felszívtam magam, és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Az utolsó körnél le akartak váltani, de akkor már teljesen benne voltam a futásban. Jó volt. Az enyém volt. Egy újabb dolog, amit befejezek.
Futás közben a versenytársak folyamatosan biztattak, és ez hihetetlen élmény volt. Nem a csapattársaim, hanem idegenek. Nem is értem, miért. De jó érzés volt nagyon.
Az utolsó két körre besötétedett, és ez, meg a zene egy különleges hangulatot adott a futáshoz.
A harmadik kör végén Tomi és Feri is csatlakoztak hozzám, együtt, kézen fogva futottunk be a célba. Az első dolgom az volt, hogy hátrafordultam, és megnéztem az időt. 12 óra 19 perc 53 másodperc. És büszke voltam. :)
Fejben nehéz volt visszaállni a „normálisra”. Egyszerre voltam fáradt és tele energiával. Érdekes érzés. Jó volt látni a többieket, ahogy küzdenek, és lassanként mindenki beér a célba. Jó volt, hogy senki nem adta fel.

Nagyon örülök, hogy a 3362-es csapat tagja lehettem, ténylegesen egy életre szóló élmény volt Tomival és Ferivel együtt végigmenni ezen a távon.
Ismét sokat tanultam a versenyen. Ismét rájöttem, hogy mennyire fontos az, hogy az ember lánya fejben, mentálisan erős legyen. A fizikai felkészültség kell, de önmagában kevés. Most már látom azt, hogyan tudom majd megcsinálni 2013-ban egyéniben. Nem lesz könnyű, és sokat kell készülnöm, alapozás, felkészülés, kisebb versenyek, stb., de meglesz. Az, hogy körök vannak, és nem egy nagy, hosszú táv, számomra elfogadhatóbbá teszi a hosszú kilométereket. Így nekem fejben könnyebb. Három már kész, már csak nyolc van hátra…
Köszönöm mindenkinek a biztatást, el sem tudom mondani, mennyit jelent, hogy ilyen sokan kíváncsiak vagytok ránk. :)"