Változások - kint és bent

Ígértem tegnap előtt írásokat, de most még nem azt fogom megírni.

Egy nehéz időszakhoz érkeztem. Nem edzésügyileg, hanem lelkileg. Illetve pont, hogy mindkettő... Sok minden történt az elmúlt napokban, ami megnehezíti a fókuszálást. Olyannyira, hogy már-már az volt bennem, hogy feladom. Nem is igazán a verseny felkészülést, csak volt egy ilyen, valamilyen halovány érzésfoszlány bennem.
Valahogy úgy éreztem, el kéne bújni...

Tegnap este sokat sírtam. És ez kivett belőlem nagyon sok erőt. Ez a mai futásomon meg is látszott: az előírt 140-150 helyett 152-155 között voltam, és egyszerűen nem mászott lejjebb akkor sem, ha lassítottam. Valahol 4 km körül abba is hagytam, eltettem holnapra. :)

És itt jöttem rá arra, hogy a felkészülésben és a versenyzés során mennyire fontos a stabil lelkület. Nem azért írtam le a sírást, hogy most akkor vinnyogjak. Egyszerűen ezt az időszakot tanulási folyamatként fogom fel, és ez egy számomra új, és mindenképpen tanulságos információ.
Szóval igyekszem egyben tartani a kicsi lelkem, mert egyébként szétesik a fókusz. Természetesen ez "pont" jókor jött, hiszem mindjárt állapotfelmérés... De van még két napom, és szerintem az elég lesz.
Már az a tudat, hogy a holnapi spinningen együtt tekerhetek a vendégeimmel, sokat segít. A tekerés mindig segít. Kikapcsolni. Nem gondolkodni.

Visszanéztem korábbi képeket magamról, és egy kicsit megdöbbentem a változásokon.
(Ez a kép akkor készült, amikor elkezdtem a sulit. (utálom ezt a képet...))

Nem csak külsőleg. Így végiggondolva, rengeteget változtam úgy minden oldalról. És úgy érzem, hogy pozitív irányban, mert csodálatos emberek vesznek most körül, akikért igazán hálás vagyok. :)

Változások.
Általános iskolában utáltam a tesit. Szó szerint keresztül estem a svédszekrényen. Középiskolában, amikor csak lehetett, inkább tollasoztam Emesével, de egy idő után nem kaptuk meg a szettet, mert mindig felrepült a labda a terem állványzatára... Hiába, irtó tehetségesek voltunk. :D
A tesi nekem gyomorgörcs volt állandóan, mert überbéna voltam. Kegyelem hármassal....
A főiskola hozta meg a változást, ahol hihetetlen jó tanárom volt. És ott valami átbillent bennem. Akkor már bántam, hogy nem tesi műveltségterületre mentem.
Ott kezdtem el kick-box aerobikozni, aztán minden hajnalban mentem úszni, amikor még az egész kollégium aludt. Élveztem a kora reggeli sétát, mert még sötét volt és csönd. Az uszodában két-három néni, szóval bőven volt hely.
Aztán főiskola után elkezdtem termekbe járni. Kerestem. Az igazit kerestem. :D
Nagyon sok jó óratípus van ám. ;)
És leragadtam a spinningnél. Mert jó volt.
Az első olyan oktató, aki megfogott, Erika volt, ő neki egy hihetetlen kedves személyisége van, tetszett, hogy ismeri a vendégeit, nincs elszállva magától, mindenkihez van egy-két jó szava. Aztán jött Csaba, akinek a zenéi és az órafelépítési stílusa tetszett meg. De azt hiszem alapvetően Priskin Petra volt az az ember, akinek a kisugárzása, példája láttán döntöttem el, hogy ezt akarom én is.
Mert amikor ránéztem, egyszerűen azt láttam rajta, hogy jó helyen van.
Én is jó helyen akartam lenni.
És kerestem tovább az igazit. A spinning nem volt kérdés, de jól akartam csinálni, úgyhogy mindenképp kellett az okj-s edzői képzés. Így lettem aerobik sportedző. A mostanihoz képest cirka 20 kg többlettel iratkoztam be. Aztán még abban az évben augusztusban kaptam lehetőséget Gödöllőn óratartásra (még le sem vizsgáztam addig, csak novemberben volt a vizsga). Kijártam, mert tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Nehéz volt. Hév, utána 40 perc séta  - oda.... Télen volt igazán vicces a dolog. Aztán jött Kistarcsa, és szép lassan beértem Budapestre. :)
Nem volt könnyű. Nem volt könnyű ilyen "külsővel" hitelesnek lenni. De hittem abban, ha felülök a bringára, akkor jön velem a csapat. Volt, ahol nem jöttek, és volt, ahol jöttek.Persze úgy 5-6 kg tűnt el, és jött vissza, de azért az nem sokat jelentett.
Aztán most februárban Kádár Évi javaslatára kipróbáltam a paleolit étrendet. És ezért megint csak hálás vagyok. -13 kg, testzsírból. (itt azért csak megjegyzem, hogy én is a pcos-ok boldog családjába tartozom... bár engem ez nem nagyon érdekel ;))
És jól vagyok. Sokkal energikusabb, mint bármikor. 44-46-os méretről 38-as lettem. Persze az egész ruhatáramat el kellett ajándékoznom, de kit érdekel? :)
És ez vagyok most:

Még -8 kg a cél, tavaszig. Az már sima ügy. ;)

Belső és külső változások.
Ha egy pár évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy ennyit fog jelenteni a sport számomra, tuti kiröhögöm. De főleg a tesitanáraim röhögték volna ki az illetőt (bár szerintem ők még most is :D)....
És ha valaki akkor azt mondja, hogy a finomított szénhidrát minden bajom oka, nem tudtam volna mit kezdeni az információval.
Mára már el sem tudom képzelni, hogy más irányba tartson az életem.
És az, hogy ennyire élvezem a versenyzést, külön meglepetéses öröm a számomra. :)

Szerencsés vagyok. 26 éves koromig kallódtam a munkahelyeken. Aztán megtaláltam. Rátaláltam, és ideragadtam. És azóta is azon  dolgozom, hogy egyre jobb legyek. Mert a vendégek igénylik ezt. És ami még ettől is sokkal, de sokkal fontosabb: értékelik. :)