A futást már vártam. Oké, oké. 5 km. Semmicske táv.
A terv az volt, hogy kint futok, mert jó idő, meg amúgy is, a telet végig akarom futni, odakint. De másképp alakult a nap. Felszívtam magam, és ott és rögtön ki akartam futni magamból. Így maradt a futópad. Amit utálok. Emiatt aztán kellemes meglepetés volt, hogy élveztem minden egyes lépését a az 5 km-nek. Zene nélkül (mert azzal én nem tudok), teljesen kikapcsoltam magam. Szeretem ezt az érzést, amikor úgy megy a futás (vagy a tekerés), hogy kilököm magam üresbe, és csak megyek. Kell ez a csönd, kell ez a semmi, kell ez a befelé figyelés, magamra fordított idő.
32:14 alatt sikeredett, kényelmesen, 140 és 150-es pulzus között.
Jól esett, mentem volna még tovább, sokkal tovább, de ennyi volt előírva. Az edzésterv pedig edzésterv. Megvan mindennek az oka. Legalábbis gondolom.... Vagyis bízom benne... :D
Alakul ez!
VálaszTörléshűűű.....egyre sárgább vagyok! Lassan elmehetek kínainak! :-)Aszem mihamarabb vennem kell egy futócipőt (is). Mondjuk a futópad az nem valami cool, de ha nincs ló.....
VálaszTörlésHAJRÁ!
a futópad nekem is csak pót-ló. :D de a mai odakint lesz. :)
VálaszTörlésgyere velünk, és pirosodj. :)