Régi történet, de mélyen beleivódott a kis lelkembe, és azóta sem múlik.
Hogy hova tartok. Hogy kikkel járom ezt az utat.
"Ironman 2012, Nagyatád
Kicsit rohanósra sikerült a nap, óráim után hazarongyoltam, aztán bringára fel. Tétényi út à bringaszerviz a Déli pályaudvarnál (energiaszelet és gél vásárlás, plusz megérkezett a csodaszép Merida mezem) à KÖKI.
A Mega Fitness-ben bringacsomagolás pukkanós fóliába, aztán rohantam tovább órát tartani.
Első nap, július 26. csütörtök
A metrón ülve elgondolkodtam azon, vajon tényleg normális vagyok-e. :D
16:00 Találkozó a Mega recepcióján, innen indultunk Nagyatádra. Az út hosszú, legalábbis én szétültem a fenekem. :D
Egy valamire való edző természetesen nem a szállást nézi meg először, hanem egyből kajálni megy, így aztán amint Nagyatádra értünk, csatlakoztunk a többiekhez. A kaja nem volt rossz (mondjuk mivel paleo-zom, egyetlen étel felelt meg, így nem kellett sokat gondolkodnom), viszont jó sokat kellett rá várni.
Bevettük magunkat a szállásra, ami kollégium létére meglepően jól nézett ki. András elhozta a bringákat, jól összeszereltük őket, majd a kollégium társalgójában kezdtek el gyülekezni a gépsárkányok. :)
Ezután a helyi kulturális központban folytattuk az estét, ahol cross-kockázással, sörözéssel és némi jégerezéssel telt az este. Olyan kettő után sikerült elaludnom…
Második nap, július 27. péntek
Hajnali hat óra körül elkezdtek csörögni az ébresztőórák a szobában. Nos, igen. 7 órakor volt a találkozó a reggeli tekeréshez. Mire kinyitottam a szemem, már csak hárman voltunk a szobában. Pikk-pakk felébredtem, zuhany, bringa, bringacucc, és nyomás. J
Majdnem mindenki jött, egy 30 km-es kört mentünk, ami a versenyen a kiskör (legalábbis egy része). Jó volt, mert így meg tudtuk nézni, milyen és mekkora is ez a pálya, hol lesz a fordító, stb. Az út minősége nem volt rossz, egy szakaszon volt igen töredezett, de amúgy lehet rajta haladni. Egész jó tempót mentünk, 55 perc alatt vissza is értünk a szállásra.
Ezután mentünk bevásárolni, majd reggeli után bevettük magunkat a versenyközpontba felvenni a rajtcsomagot, rajtszámot, chipet. Itt vált hirtelen nagyon valóságossá az egész.
Délután lecsattogtunk a strandra. Lefeküdtem a fűbe olvasni, napozni, és közben arra gondoltam, hogy ilyet vajon mikor csináltam utoljára…
Ötkor mentünk még egy kiskört, Csillával, Tamással és Tomival, ezúttal tényleg bejártuk az egész 35 km-t. Így másodikra már sokkal rövidebbnek tűnt a táv.
19 órakor volt a verseny hivatalos megnyitója, amiről sajnos sokat nem tudok írni, mert meleg volt, tömeg volt, meg levegőtlenség, és különben sem lehetett semmit hallani, és elmentünk inkább enni. Már aki. :D
Matyi tartott még egy technikai megbeszélést a másnappal kapcsolatosan, utána vad pakolásba kezdtünk. Ez jó volt. Mindenki a másnapra készülődött: ruhák, cipők, iso, gél, energiaszeletek. Közben a bringatároló is megtelt szebbnél szebb járgányokkal, nyitottak nekünk egy újat. :)
Harmadik nap, verseny, július 28. szombat
Start: 4:42. Megpróbáltam magamhoz térni hamar, de mivel alig aludtam valamit, ez nem volt túl egyszerű. 5:45-kor indultunk el Gyékényes felé, szép, tömött konvojban. A parkoló már igencsak tele volt, mire odaértünk, pedig mi még hamar el is indultunk. Itt pár perc erejéig sikerült Andrást elkapnunk, aki még ekkor is tanácsokkal látott el bennünket: együnk, igyunk, víz-iso-víz-iso.
Megcsodáltuk a nagyok bringáit a depóban, aztán a tó partján vártuk a két rajtot.
Az egyéni versenyzők melegítettek, majd ágyúszóval indult a verseny. Nem siettek bele a vízbe, de akkor is olyan erő volt ebben az elindulásban, amit át kell élni. Két kört kellett úszniuk, összesen 3,8 km-t. Az első érkezőket sikerült lefotóznom, ahogy szaladtak a depóba, aztán átrohantunk Évivel, hogy a bringás indulást is le tudjuk fényképezni. Így sikerült Andrást is lencsevégre kapni, és drukkolni neki. Egy mosollyal jutalmazott minket. Ami azért nem semmi. ;)
Aztán szép lassan készülődtek a váltósok is, 9:00-kor rajtoltak el, ha jól emlékszem. Itt már ugye mi is érdekeltek voltunk. Nagyon izgalmas egy ilyen verseny.
Itt már beszippantott az egész. Januárban döntöttem el, hogy jövőre szeretném megcsinálni egyéniben a versenyt, ezután derült ki, hogy szerveződnek a Mega-csapatok. De az, ahogy ott álltam a parton, és néztem a versenyt, tudtam, hogy jövőre én is ott leszek velük. Egyszerre volt nagyon lelkesítő és félelmetes érzés… És már alig vártam, hogy végre bringára pattanhassak… :D
Persze közben szaladgáltam, mint a mérgezett egér, a tó és a depó között, hogy minél több Mega-társat meg tudja örökíteni.
Amit egy csöppet elszámoltam, az az idő meg a reggeli volt, ugyanis valami oknál fogva azt gondoltam, jóval hamarabb visszamegyünk a szállásra, így se pénzt, se kaját nem vittem magammal… Szerencsére volt, aki kisegített, de azt megtanultam, hogy ilyet nem csinálunk. :D
Mikor beérkezett az utolsó emberkénk is, aki nem indult tovább bringával, visszaautóztunk a szállásra. Gyors öltözés, bringaellenőrzés, és elindultunk a strand mellé, mert ott volt a versenyközpont, illetve a váltóhelyek.
A mi csapatunkból Tomi úszta le egyben a két kört, aztán Feri indította el a bringát. Abból az első szakasz 75 km-es volt. Gyékényesről Nagyatádig.
Nagyon meleg volt. Úgy értem: nagyon. A napon kinn ácsorogni büntetés volt. Megérkezett Feri, és indult Tomi, folytatta a második kiskörrel. Ekkor már „csak” várakoznom kellett. Éééééés végre elindulhattam! Egy kis emelkedővel kezdődött a kör, aztán kivitt az út a városból Ötvöskónyi felé. Ott lekanyarodtunk Kutas felé, Belegnél volt a fordító. Aztán vissza Ötvöskónyi felé, egészen Segesdig, és onnan vissza Nagyatádra. A segesdi fordító nagyon tetszett, amolyan bulihangulat volt ott. :D Odafelé jobbára emelkedős, visszafelé lejtmenet lett volna, ha nem lett volna ellenszél. Olyan ellenszél, aminek köszönhetően lassabban tudtam haladni visszafelé, mint a dombokon. A második körre teljesen kikapcsoltam, és csak toltam. Jó volt. Jó volt folyamatosan lehagyni a többieket. Jó volt egy állandó tempót menni. Sikerült eltalálnom a kajálást és az ivást is a bringán.
Az utolsó fordítónál nagyon sok erőt adott az a tudat, hogy innentől kezdve, aki szembe jön velem, már mind mögöttem van.
A második kör végén depóznom kellett, mert utánam már Feri kezdte a futást. Az nagyon nem esett jól. Leszállni a bringáról, beszaladni(!) a depóba. Ott valaki csak úgy elvette a bringát, és én szaladtam tovább besavasodott combokkal, spd-vel. Na, az nem volt mókás. :D Főleg, hogy fogalmam sem volt, merre kell menni, de szurkolók folyamatosan segítettek.
A bringatáv összesen 180 km volt.
Aztán vissza”mentem” a többiekhez. Azzal fogadtak, hogy annyira jót mentem, hogy feljöttünk a második helyre. Wow.
Kis pihenő, zuhany, várakozás. Feri két köre után Tomi jött, hat körrel. Így egy kisebb sokk volt számomra, hogy még három kör maradt nekem. Akárhogy is számoltam. :D Az első nem esett jól, mert kanyargott a pálya. Mire azt hittem, már fordulunk vissza a versenyközpont felé, újra elkanyarodott az út. És ezt megcsinálta még kétszer, ha jól emlékszem. Fejben ez nehéz volt. Aztán mikor már tényleg elindultunk visszafelé, felszívtam magam, és eldöntöttem, hogy megcsinálom. Az utolsó körnél le akartak váltani, de akkor már teljesen benne voltam a futásban. Jó volt. Az enyém volt. Egy újabb dolog, amit befejezek.
Futás közben a versenytársak folyamatosan biztattak, és ez hihetetlen élmény volt. Nem a csapattársaim, hanem idegenek. Nem is értem, miért. De jó érzés volt nagyon.
Az utolsó két körre besötétedett, és ez, meg a zene egy különleges hangulatot adott a futáshoz.
A harmadik kör végén Tomi és Feri is csatlakoztak hozzám, együtt, kézen fogva futottunk be a célba. Az első dolgom az volt, hogy hátrafordultam, és megnéztem az időt. 12 óra 19 perc 53 másodperc. És büszke voltam. :)
Fejben nehéz volt visszaállni a „normálisra”. Egyszerre voltam fáradt és tele energiával. Érdekes érzés. Jó volt látni a többieket, ahogy küzdenek, és lassanként mindenki beér a célba. Jó volt, hogy senki nem adta fel.
Nagyon örülök, hogy a 3362-es csapat tagja lehettem, ténylegesen egy életre szóló élmény volt Tomival és Ferivel együtt végigmenni ezen a távon.
Ismét sokat tanultam a versenyen. Ismét rájöttem, hogy mennyire fontos az, hogy az ember lánya fejben, mentálisan erős legyen. A fizikai felkészültség kell, de önmagában kevés. Most már látom azt, hogyan tudom majd megcsinálni 2013-ban egyéniben. Nem lesz könnyű, és sokat kell készülnöm, alapozás, felkészülés, kisebb versenyek, stb., de meglesz. Az, hogy körök vannak, és nem egy nagy, hosszú táv, számomra elfogadhatóbbá teszi a hosszú kilométereket. Így nekem fejben könnyebb. Három már kész, már csak nyolc van hátra…
Köszönöm mindenkinek a biztatást, el sem tudom mondani, mennyit jelent, hogy ilyen sokan kíváncsiak vagytok ránk. :)"
JÓ volt visszaolvasni.Köszi! Nekem is meg kéne írnom??? Ha jön az ihlet azonnal nekiülök.
VálaszTörlésIgen!!!! Nagyon szívesen olvasnám. :)
VálaszTörlés