Faláblány remek mondatával szeretném kezdeni: "országútislány tervez, a spinnig edző - András - végez".
Igen, ez a hétvége ilyen volt.
A szombati cross tréning után (nem túl) kellemes izomlázzal ébredtem.
Persze - nem saját órámra sietve - szokás szerint elszüttyögtem az időt, és már reggelizni nem volt időm. Mindig reggelizem, mert anélkül nekem nem indul a nap. Nem baj, majd veszek valami vackot útközben... :S
Aha, persze. Csak azt felejtettem ki a számításból, hogy vasárnap van.
Beértem a Megába, ahol az ajtóban csupa-csupa várakozással és süteménnyel teli arc fogadott: gyülekezett a csapat a Kitöréses séta-party-ra. Annyira örültem, hogy még nem indultak el, és jó volt látni ezt a lelkes és mindenre(!!!) elszánt csapatot. :)
Míg átöltöztem, ők leléptek szépen. :)
Spinning.
A terv az volt, hogy csak lazán végigtekerem az órát 139-149-es pulzustartományban, 100-as pedálfordulattal.
Hát na ja. :D
András megkérdezte, nincs-e kedvem kiülni mellé.
Ajaj. András mellett tekerni? Mézesmadzag. Sejtettem ám a csapdát.
Hát, de megvan az edzéstervem, mert csak így kaptam "engedélyt" a mai spinningre...
Oké, ahogy gondolod. És csak néz rám.
Én már kezdtem beállítani a bringát, amikor gondoltam egyet, és mégis csak kitoltam András mellé.
Ajaj. Baj lesz. :D
Gyorsan előre szaladok, aztán majd vissza.
Életem egyik legjobb spinning órája volt. :)
Az óra brutál volt, nagyon jól felépített. Nem írom le a profilt, mert Andrásé. ;) De a szombati órám hasonló volt, bár nem annyira pedálfordulatban, inkább felépítésben.
Elindultunk. Nagyon jó zenék.
Aztán a hegyen András elkezdte locsolni a kerekemet. Ami roppant mókás volt, először nagyon könnyű lett az ellenállás, aztán azt hittem, hogy .... na, szerintem értitek. :D
Ő persze élvezte, hogy szenvedek, és ennek örömére ezt eljátszotta még egyszer.
Nagyon pörgött, nagyon ott volt. :)
Néztem a vendégeket, és láttam, hogy ők is roppantmód élvezik az tekerést és hajtják magukat. :)
Futottunk - hátszéllel. ;) Aki ott volt, azt tudja, miért írom ezt.
Vitt a zene, vitt az ellenállás, vitt a küzdés, de elsősorban vitt magával András. Mindenkit.
Jut eszembe: december 8-án spinning maraton!
Egy ilyen óra után kellett fejben átállnom gerinctréning-üzemmódba.
Segített a zene. Valahogy most olyan jól sikerült a gerinc-mix is. Mostanában nagyon érzem a zenét, és jó mixek jönnek ki a programból. (Igyekszem kiélvezni ezt az időszakot, míg el nem jön az újabb alkotói válságom.)
Tele volt szinte a terem. Erősítések, nyújtások. Jól esett.
Óra végére a kitörők is visszaérkeztek.
Csillogó szemek, kipirult arcok, lelkesek és elégedettek. :) Nagyon gratulálok innen is mindenkinek!!!
A következőre megyek én is veletek.
A képeket és a visszaérkezettek hangulatát látva,nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy most nem mentem.
Oktatói pályafutásom egyik legnehezebb órája volt olyan szempontból, hogy nagyon nehezen tudtam őket fókuszálásra és elcsendesedésre bírni. (Ezt úgy kell olvasni, hogy tartottam órát általános iskola 1-4. osztályában is!)
Kb. fél órámba telt, és egy kislabdás masszázsba, mire csönd lett. Bár az is lehet, hogy addigra kezdett "elpárologni" belőlük az addig elfogyasztott alkohol.
Ez egy olyan nap volt, amikor nem akartam eljönni a Megából. Annyira jó volt minden, annyira jó volt az ott lévő az emberekékkel együtt lenni.
Zsúfolt, pihenő nélküli hétvége. De hát... úgy jó, ha tele van. :)
*
Tegnap beszéltem az edzőmmel is. Átnézte a teljesítmény-diagnosztika kiértékelését.
Persze a kevés folyadék miatt kaptam koppintást a fejemre.
Aztán gratulált. És ez nagyon, de nagyon jól esett.
Annyit mondott még, hogy egy átlag, de sportos ember max. 100 watt ellenállást bír el. Vagyis több, mint kétszer olyan erős vagyok, mint egy átlag-sportos ember. :)
Hát. Az is valami. :D
Ez most kellett azért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése