Süt a nap, és boldogságos :)

Ébredés után az tűnt fel, hogy tavasz lett. Valahogy erőteljesebben indult a reggel.
Rég volt ilyen: a napfelkeltében reggeliztem. És szép volt.
Egyszer valaki, nem is olyan rég, megtanított erre: hogy igenis meg kell állni, és rá kell csodálkozni ezekre a pillanatokra, varázsokra, mert valójában csak pár másodpercig tart az egész. Ennyi idő pedig kell, hogy legyen...
És akármilyen csöppenősen giccses is, azóta, megállok és rácsodálkozom.

Panel-napfelkelte, de azért több a semminél. ;)

*

A reggeli cross traning családiasra sikeredett, de annál jobb volt. Kihívás volt az óra, jólesően átmozgató.
Teljesen feltöltött, felélesztett.
Spinningen pörögtünk, trx-en trx-eztünk és g-flexeztünk, és ha jól láttam, akkor kicsit meghaltunk. :D

Amíg mosollyal tudunk zárni, addig nincs baj. :)
Csajok! Köszönöm a mait.

*

Fényponty
Találkozás egy kedves-kedves baráttal. :) Szamosban kapucsínózás, és megérdemelt(?) Eszterházy-tortázás.
Mesterséges fények, mesterséges terek: menjünk fel inkább a Tetőkertbe.
Továbbra sem fér a kicsi fejembe, hogy miért félnek az emberek a természettől, a levegőtől, a napfénytől - az ÉLETtől????
Sebaj. Nekünk ez kell, a többi meg nem érdekes.
Beszélgetés.
Ez is annyira nagyon kell. És annyira nagyon jó volt. :)

*

Nálam már napok óta tavasz van.

És végre odakinn is.
Szinte hihetetlen, de vége a négy hónapnyi terembe zártságnak. Akkor még olyan nagyon messzinek és hosszúnak tűnt.
De most végre lehet újra kint tekerni. Lehet szabadon futni. És talán hamarosan lehet szabadon úszni is.
Hiányzott a szabadság, a szabadon levés, a szabadban levés - igen, igazán a bringa hiányzott.
Mi más...? :)

Pihenés, felkészülés, verseny

És akkor egy kicsit vissza a témába.
De előtt még valami: olvasnivaló azoknak, akik véletlenül nem olvasták. :)

Verseny
Annak idején, olyan október magasságában felmerült a kérdés, hogy mi legyen a 2013-as évem főversenye. Hallottam már nyilván ezt a szót, értettem is, mit jelent, csak éppen nem ÉRTETTEM.
Az egyértelmű, hogy nem lehet minden versenyre maximálisan, egyformán felkészülni. Kell lennie egynek, ami meghatározza az évet, a felkészülést.
Akkor ezt még nem éreztem át igazán.
Egy kicsit csapongtam is: mi legyen? Pelso vagy Ironman? Iromnan vagy Pelso?
Először úgy gondoltam, legyen a Pelso a főverseny. Az Ironman-t (ezt most ne értse félre senki) "csak" meg akarom csinálni. A Pelso-n szerettem volna olyat menni, hogy az nagyot szóljon. Nem titok, szeretnék bekerülni csapatba. Szeretnék tartozni valahová.
Aztán elmúlt egy-két-három hét, letisztultak bennem a dolgok, elcsendesedtek az álmok, és kirajzolódtak a céljaim.
Nem szabad szétaprózódni.
Ez megint csak olyan, ha szétszóródik a fókusz, végül semmi nem lesz.
Beterveztem egy csomó versenyt, amin meg akartam jelenni.
De: nem szabad szétaprózódni.

Mi marad hát?
Marad a felkészülés. Most úgy, ahogy. Aztán márciusban profi segítséget kérek. Így kellett volna már kezdeni, de akkor mást mutattak az ígéretek. (Ígéret. Milyen vicces szó...)

Főverseny: Ironman, Nagyatád, 2013. július 27.

Elmegyek a Pelso-ra tekerni egyet. Kihozom a maximumot, ami akkor belefér, de nem "halok" bele, azt is "csak" végigcsinálom, beérek a célba. Igyekszem úgy menni, hogy megteszek mindent, ami aznap belefér, ami aznap jólesik, de ennyi.
Szóval: Tour de Pelso, 2013. június 1.

Aztán még tervben van a Tisza-tó maraton szeptemberben. Ha lesz, mert info még nincs róla, vagy csak én nem találtam (aminek talán nagyobb a valószínűsége :D).

Egyszerűsítés. Letisztulás.
Ennyi az egész.
Egyszerűsítem az életem. Letisztultak bennem a dolgok - a felkészüléssel kapcsolatosan is.
Annyi a cél, hogy beérjek a célba. Annyi a cél, hogy azzal a tudattal érjek be, hogy megtettem mindent, ami akkor belefért, mindent kiadtam, ami akkor bennem volt.

*

Pihenés
A pihenés fontos része az edzésnek. Nagyon fontos része, talán a legfontosabb. Meg kell tervezni a regenerációra - a FEJLŐDÉSre szánt időket is.
Ezt nekem tanulnom kell.
Nyilván a munkámból is adódik. Csak itt az a baj, hogy az edzésidőn felül a munkaidőt is ki kell pihennem, hiszen a testem nem csak a saját edzéseim közben "sportol", hanem akkor is, amikor dolgozom.
Most voltam három nap pihenésen. Vagyis inkább edzésmentesen. :) És kellett. Jó volt. A mai gerinctréning után kiscsapatostól bevonultunk a szaunába, és jó volt.
Meg is született az elhatározás, háromhavonta három nap mindenképpen kell.

Pihenni nem csak nekem kell. Nektek is. Figyeljetek oda magatokra. Az edzés nagyon jó dolog. De fejlődni akkor fogtok, ha megvan hozzá a megfelelő pihenőidő.
Edzés, nyújtás, pihenő, masszázs.
Harmónia és fejlődés.

*

Felkészülés
Ezalatt a három nap alatt, de főleg utazás közben helyére tettem az életem. Szeretek utazni. Magát az utazást szeretem. Mert tudok közben nézelődni - kifelé és befelé is.
Előttem van öt hónap. Öt kemény hónap, és ebben az öt hónapban a felkészülést helyezem minden elé. Ironman. Ez az egy cél van előttem. Innentől nincs megállás, nincs kifogás.
Kellett az a három nap, hogy ezt letisztázzam magammal. Kiürítsek mindent, ami most csak kacat, elterelés. Ezek amolyan belső dolgok.
Az úszástól továbbra is félek. Nem tudom, hogy fog menni az a 3800 méter. Hogy menni fog, azt tudom, mert látom magam előtt, csak a mikéntjét nem.
Múlt héten volt egy beszélgetésem Nórival. Pont ezt mondtam neki. Hogy egyszerűen félek. Erre ő azt mondta, le fogom úszni, el fogok fáradni, de majd a bringán kipihenem. És nem azért fogom tudni leúszni, mert annyira jó vagyok, hanem azért, mert megvan hozzá az akaraterőm, és ez az egész a szívemben van. Ez akkor, ott megint olyan meghatódós lett. (Igen, ez sokat megesik. De hát hogyne???? Ilyen emberek között? Ilyen csapattal, ilyen környezetben???)
Matyi névnapja:

Hol kéne élni...?

Megnéztem végre a Pi élete-t.
Csodaszép film. Elgondolkodtató. Világnyitogató. Megrendített. Főleg a végén talált rám olyan mondanivaló, ami szinte az eleven húsomba vágott.


”Nehéz megemészteni, kitalálni, hogy ez mind mit jelent. Ami történt, megtörtént. Miért kellene bármit is jelentsen?”
Történnek dolgok körülöttem, bennem, az életemben. Próbálok rájönni az okára, értelmére, mi miért történik. Hiszem, mert úgy érzem, hinnem kell, hogy minden okkal történik, hogy nem véletlenül kerülnek be és ki az életembe/ből emberek, történések, érzések. Vannak olyan dolgok, amiket másképp képtelen lennék felfogni, elfogadni. Így hát, egyszerűen hinnem kell...

”De azt kellett hinnem, hogy több van a szemében, mint a saját érzelmeim visszatükröződése. Tudom, éreztem. Még akkor is, ha nem tudom bizonyítani.”
És igen. Kivetítünk érzéseket. Azt hisszük, hogy... Márpedig semmi volt. Vagy ki tudja??? Talán választ már sosem kapok erre...

”…annyi mindent magam után hagytam… Az hiszem végül is az életünk arról szól, hogy túllépjünk dolgokon. De ami a legjobban fáj, hogy nem hagyunk időt a búcsúzásra…”
Ez valahogy.... fájóan csodaszép...
El kell búcsúzni a múlttól, lezárni. Elrakni emlékbe, vagy egyszerűen csak kidobni.
Kell a búcsú. Másképp olyan, mintha az a jelen nem létezett volna. Mintha nem lett volna más, csak egy furcsa álom-maradvány. És ezzel nem tudok mit kezdeni...

Hol kéne élni?
Jelenleg városban töltöm a napjaim. Emberek, rohanás, zaj, rohanás. Megfojt, megerőszakol. Nem jó. Nem tudok épp mást tenni, máshol lenni, mert az életem - ami a munkám, amit nagyon szeretek - ideköt. Ez persze részben feledteti, de elrohan az életem.
Hol kéne élni?
És akkor megláttam ezt a videót.
Miért jó ez embernek pár négyzetméterre bezárva lenni? Miért nem élünk együtt a természettel?

Vonzz a természet, az egyszerűség, az erdő, vonzanak a hegyek, a tisztaság, a szabadság.
A kerékpározás valahol ezt pótolja.
Pár éve voltunk Szlovákiában. Egész egyszerűen lenyűgözött a természet hihetetlen nagysága, ereje, és az ember jelentéktelen, porszemnyi mivolta. Fantasztikus érzés volt. Ezt azóta is keresem. A kerékpározás, a futás valahol ezt adja vissza. Nem a természet ellen megyek, hanem együtt dolgozom vele. Együtt a széllel, az esővel, a hegyekkel, a göröngyökkel.

Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem is próbálom kitalálni. Nem álmodok hosszat, mert minden nappal másképp alakul az életem. Vannak persze céljaim, terveim, álmaim, vágyaim. De alakítani a jövőt nem tudom, csak a jelennel van dolgom.
Mi lesz két év múlva? Honnan tudhatnám? Azt sem tudom, mi lesz a holnappal. Felkelek reggel, és elindulok bele az új napba. Igyekszem nyitottan fogadni minden napot, mint új élményt, új lehetőséget, és igyekszem minden napot úgy zárni, hogy megtaláljam, aznap mi vitt előbbre.

Az elmúlt napokban volt szerencsém tanulni az emberekről. Hogy a szeretet, a féltés micsoda károkat tud okozni barátságokban. Illetve tudna, ha nem működne a megbeszélés intézménye. Úgy működöm, hogy muszáj mindent megbeszélnem. Egyszerűen nem tudom annyiban hagyni a dolgokat. Ez néha tud jó lenni (most épp jó volt), de általában rosszul jövök ki belőle. Sebaj, ez van, ilyen vagyok, nekem ezzel kell együtt élnem.
Szerencsére nem lehet mindent tönkretenni. Kemény munkával sem. ;)
És ez is olyan, amit egyszerűen hinnem kell...

"Bolond vagy, babám?"

Teszem hozzá, ma kissé nyomorék vagyok. :D
A szombati edzés eredményeképp elég sikkes a járásom.
Gerinctréningen a bemelegítésbe szerettem volna guggolást is beletenni - a második után fel is adtam. Aki ma ott volt, az tudja, miért... ;)

És mivel nyomorék vagyok, mára nem is terveztem semmit.
Csak hát nem úgy van az. Süt a nap. Szikrázik, meg minden. És hó borít mindent.
Futócipőbe bele, pulzusmérés elindít, és irány a kör.

Az elején nem voltam túl boldog, ugyanis a gyalogosok ma nem keltek jófejséggel, így folyamatosan nekem kellett kerülgetnem. Be is szólogattak most sokan, hogy mi a fenének futok? Mellettük csak elsuhantam. Kit érdekel? A kedvencem a címben szereplő mondat volt. "Bolond vagy, babám? Itt a busz!"

A nyári futócipő annyira nem szereti a pocsolyákat, mint ahogy én sem. Nem baj, ez csak víz, majd megszárad. Vagy megfagy.
Útközben csak egy futóval találkoztam össze. Bringásból volt pár, de ők is futárok inkább, meg munkából hazamenők.
Ezek a Tchibo-s cuccok jók amúgy. A széldzsekit és a nyakmelegítőt, meg az aláöltözetet nagyon szeretem. A nadrág ballépés volt, az nem jó, legalábbis nekem nem, nem is használom. Nyári futónadrágban futok, de ma éreztem, hogy azt a térdmelegítőt csak meg kéne venni...

Hóban futni nem annyira egyszerű. Amikor visszafelé jöttem, kezdett lefagyni rendesen. Magam is meglepődtem a dolgon, hogy egyszer sem taknyoltam el. Hiába, gerinctréning, egyensúly gyakorlatok...

Hazaérve forró zuhany, forró, mézes hársfatea. És mivel "sima" lóbalzsamom most nincs, a melegítő krémmel kentem be magam. És innentől kezdve ezt így is fogom csinálni. Annyira nagyon jó volt, szinte perzselődött a bőröm, az izmaim, és most úgy érzem, tök jól kilazultak, és elmúlt minden feszülés. Hmmmm...

10,2 km
1 óra 3 perc (tudom, tudom............)
854 kcal
avg: 150
max: 168

*

Van egy (vagyis sok) elmaradásom, bár a hiányát illetően reklamáció nem érkezett, úgyhogy nem is tudom, írjak-e erről... :P
Múlt héten voltam jógázni.
Már muszáj volt. Úgy éreztem (elnézést), hogy szétb.sz az ideg, és egyszerűen el kell mennem egy jógaórára, mert kell, hogy kivezessem ezt a feszültséget, és lenyugodjon a kicsi lelkem.
Ahova eredetileg akartam menni, nem értem volna oda - délutáni alvás miatt. Bosszantott is a dolog, mert egész egyszerűen nem csörgött az ébresztőm.
Ahová elindultam, oda is rohannom kellett. Jó is az. Jógaórára rohanni...
Az órát egy srác tartotta. Dinamikus hatha jóga.
Tetszett, ahogy az órát felépítette. Többszöri ismétlések, majd gyakorlás saját tempóban. Az óra második felében több kitartott póz. És magyarázott. És javított. Folyamatosan, a pici eltéréseket is.
Azért nem most kezdtem a jógát, de ezalatt a másfél óra alatt többet tanultam a pózokról, mint eddig bárhol. Óra végén meg is köszöntem neki, hogy ennyit segített, javított. Mondta, hogy még vissza is fogta most magát. Remek. :D Csütörtökön adok neki egy újabb esély, hogy kibontakozhasson.

Kapucsínós keksz

Tegnap nem tudtam írni, mert egész egyszerűen nem jött be ez a felület...
Égi jelnek tekintettem, szóval nekiálltam sütni.
Szupertitkos a recept. Kapucsínós keksz, dióval és étcsokival. Meglepetés a gerinctréninges csapatnak mára.

Aztán nem csak ők (ők talán amúgy is kevésbé), én is meglepődtem, amikor kiderült, túlléptük a rendszer befogadó képességét. ♥

Szombat.
Délután két spinning. Összeraktam egy új mixet, aminek akkorát kellett volna szólnia, hogy még - de sajnos koránt sem sikerült olyanra a hangzás, mint ahogy szerettem volna... :( Ennek ellenére a csapat becsülettel végigdolgozta az órát. Hiába, én is emberből vagyok, vagyis "szén alapú, kétlábú életformához tartozó"...

Már a nap elején elhatároztam, hogy bemegyek cross-ra.
Aztán ahogy közeledett az idő, és leültem a vendégek mellé, rám tört a fáradtság.
Nóri végül meggyőzött, legyünk együtt, és majd lazázunk. Igen, ez volt a nap vicce. ;)
Azért szeretek Mátyáshoz cross-ra járni, mert egész egyszerűen jó.
Az órái átgondoltak, felépítettek. Mindig meghalok, és mindig másképp. Kemény, de nem teljesíthetetlen.
Most nagyon meghaltam. Óra közben felcsatoltam magamra a pulzusmérőt, a feladat miatt (burpee + guggolás) kíváncsi voltam, tudok-e maxpulzust produkálni. Persze, ahhoz több guggolás kellett volna egymás után, de így is 177 lett a max.
593 guggolás, 20 teljes felülés és 17 térdelő fekvőtámasz. (Ez utóbbi kettő már csak a pihenő miatt, az utolsó előtti két körben.) Ja, és 100 burpee. Ha jól számoltam persze...
Ezt követően 8 feladat, minden feladat fél perc, és minden feladat hasizom. Három kör.
Nagyon meghaltam. De minden teljesítve, és a korábbihoz képest sokkal jobban, szóval még büszke is voltam magamra. :) Vártam nagyon az izomlázat. Ma már alakul a dolog... :D Holnap járókeret.

És akkor ma.
Kicsit nem nagyon van hangom tegnap este óta. Ezért a szokásosnál kisebb hangerővel bírtam csak kiabálni, de úgy tűnt, követhető az óra. Úszni sajnos így ma nem mentem, amiért - meglepő módon - fáj a kicsi szívem. 
Gerinctréningen teltház + 1 fő volt, meg még én. Köszönöm a csapatnak. :) A munkát, az együttműködést, az együtt dolgozást. Egy élmény volt.

Relaxra bevittem a hangtálat is, hát, kéne többet gyakorolnom, hogy szebb legyen a hangzás... :) Bocsika.
Sütiztünk, aztán a szaunában folytatódott a party.
És hazajöttem aludni. Kialudni a torokfájósságot, a kehességet. Úgy tűnik, sikerült... :)

Jó volt ez a nap, jó volt ez a hétvége.
Szeretem a vasárnapokat. :)

Mai edzés

Ma mértem mindent. Íme.

Spinning - első óra: 441 kcal, avg: 130, max: 150

Futás - 10 km, 1 óra 5 perc alatt: 890 kcal, avg: 155, max: 166

Spinning - második óra: 428 kcal, avg: 147, max: 161

Spinning - harmadik óra: 469 kcal, avg: 132, max: 158

Spinning - negyedik óra: 540 kcal, avg: 143, max: 165

Ennyi. :)

Ja, és lájkoljatok egyet Józsira, hogy kedves kollégám, Zambó Dávid ingyen mehessen ki a bringa expo-ra.

Kackac és trambulin

Nnnna. Magam elé vettem Móni túrós sütijét, és nekilátok írni. Kell a muníció, mert sok a mondanivaló. :)

Rájöttem arra (bizonyára őrült nagy felfedezés...), hogy ha az ember lánya szép lassan (nyilván gyorsan jobb lenne) megszabadul a saját béklyóitól, sokkal felszabadultabban tud élni, sokkal több mindent képes befogadni, és egyszerre szebb és színesebb lesz a világ.

*

Pénteken a trx és a spinning is olyan gyorsan eltelt, hogy pikk-pakk. Nagyon élveztem mind a két órát, mert olyan csapattal dolgozhattam, akik edzeni jöttek, és nem alibizni.

Szombatra volt egy tervem. Nem akartam előre megírni, mert nem szerettem volna előre véleményekkel befolyásolódni.
Az volt a tervem, hogy lenyomok egy mini-triatlont. :)
13:00 Kispesti uszoda. Start: gyerekmedence (vagyis a hivatalos nevén: tanmedence). Nagyon jó időben érkeztem, mert kb. az egész épületben voltunk vagy öten. Gyakorolgattam kicsit, aztán valami bekattant, és átmentem a nagymedencébe. Itt már tudtam, hogy nincs visszaút. Ez az egy alkalom még kellett, így egyedül, hogy összerakjam, megérleljem.
Átmentem a mély vízbe. Az első sokk akkor ért, amikor belógattam a lábam. Basszus. Ez hideg. Jó, hát, na. És?... És! Itt azért valahogy más volt. Nem volt meg bennem az a lassú nyugalom, ami a tanmedencében megvolt. Nem volt meg a kényelmes, laza tempó, alacsony pulzus.
Kb. 10 hosszt úsztam le, pihenőkkel persze, hosszonként, de baromira elfáradtam. Magas pulzus, levegőkapkodás, víznyelés. Valahol mégis elégedett voltam. Legyőztem a nagymedencét. :)

A második sokk az öltözőben ért. Nem nyílt a szekrényem. Egy szál törölközőben kerestem valami illetékes nénit, aki persze elsőre ki tudta nyitni a szekrényem. Hát überciki... A szekrényt előbb picit be kell nyomni...

A harmadik sokk pedig az volt, amikor egy anyuka a két kislányának adta ki az aznapi feladatot. A kisebbnek 16 hossz a minimum, a nagyobbnak 22 (ő még kevesellte is). Talán 5 és 6 évesek lehettek. El is szégyelltem magam hirtelen. :D

Ezután következett két óra tekerés. Nagyon jó volt mindkét csapat. Nagyon jó volt mindkét óra. Innen is köszönet, hogy részt vettetek a személyes kihívásomban, még ha akkor nem is tudtatok róla. ;)

És a nap végére 10 km futás. 9-9,5-10-12 km/h-val váltogatva. Őszintén? Ez már nem esett jól. Főleg padon. Aztán, hogy ne érjen hirtelen véget a nap, még guggoltam ötvenet 20 kg-val.

Hazaérve azt hittem, majd csak belapátolom magam valahogy az ágyba, és kész. Ennek ellenére nem tudtam elaludni, és ez roppantmód bosszantott.... Fél kettőkor még ébren voltam.

*

A mai nap megint extra sűrű lett, már csak úgy, ahogy én szeretem. :)

A délelőtti órákat ma megint nagyon élveztem, így aztán jöttek sorra az apró szívatások, de úgy tűnt, nem volt baj. Megszokták. ;) A gerinctréninget páros nyújtással és masszázzsal zártuk. Ugye, ugye? Miről maradtál le??? :P
Óra végén egy ismerős lányzó (most volt először) odajött, és megkérdezte, miért nem mondtam eddig, hogy ez ennyire jó?

Természetesen késéssel értem át az uszodába. Nóri és Évi már ott vártak rám.
A kismedencére már rá se néztünk. :)
Nahát. Azért továbbra sem lett olyan nagyon könnyű a dolog, de volt egy-két olyan hossz, amikor már úgy éreztem, esetleg, talán, mintha úsznék. "Szeretem a vizet, és a víz is szeret engem." Bátran mondhatom, Évivel ez lett a közös mantránk.
Kipróbáltam a hátúszást is. Hogy ez mekkora jó! Kár, hogy nem látok semmit, és kb. cikkcakkban megyek a sávban... Ezt sokat nem lehet majd Gyékényesen, mert félő, hogy rossz parton kötök ki...
Nemrég felmentem a facebook-ra, hogy megnézzem a híreket, és ez az üzenet fogadott Nóritól: "Nagyon jó délutánt szereztél nekem a mai úszásoddal, csak így tovább :D" Igazából nem is tudom elmondani, hogy ez milyen sokat jelent... ♥

*

KACKAC
A napot a Kackacban folytattuk. Kedves barátom, Laci ünnepelte 25. (pffffffffffffffff) szülinapját. Szóval elmentünk játszani. Ha még nem voltatok ott, tegyétek meg mindenképp, mielőbb, most, még ma, mert nagyon, de nagyon jó! A zsetonokat eljátszottuk, kaptunk érte beváltható lapocskákat. Újból megbizonyosodtam arról, hogy dobni, célba dobni továbbra sem tudok. 
Vannak nagyon jó játékok. Vagyis nem. Nagyon jó játékok vannak. :) Szóval az egész roppant mókás. 
Amikor elfogytak a zsetonok, átmentünk a másik részbe. 
Trambulin. Még sosem próbáltam. Igen, ezen még én is meglepődtem. 
Az első élmény tehát: ez mozog. A második élmény: ez rettenetes. A harmadik élmény: ez naggggggyon jó! És a negyedik élmény: addiktív. :D
Innentől már nem volt megállás. Trambulin, csúszda, másztunk ide-oda. A belső részben is vannak csodajó dolgok. És lehet szivacslabdával ágyúzni egymást. 
Ja, és volt torta is. Eszterházy. Meg Halász Judit Boldog szülinapot. És a tortán tűzijáték. 
Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy az én szülinapom is itt lesz.
Évának külön köszönet. Nagyon jól éreztük magunkat. :)

(Lesz majd trambulinos kép, ha meglesz, felteszem. Feltéve, ha vállalható....)
 
Ennyi mára. :)