De előtt még valami: olvasnivaló azoknak, akik véletlenül nem olvasták. :)
Verseny
Annak idején, olyan október magasságában felmerült a kérdés, hogy mi legyen a 2013-as évem főversenye. Hallottam már nyilván ezt a szót, értettem is, mit jelent, csak éppen nem ÉRTETTEM.
Az egyértelmű, hogy nem lehet minden versenyre maximálisan, egyformán felkészülni. Kell lennie egynek, ami meghatározza az évet, a felkészülést.
Akkor ezt még nem éreztem át igazán.
Egy kicsit csapongtam is: mi legyen? Pelso vagy Ironman? Iromnan vagy Pelso?
Először úgy gondoltam, legyen a Pelso a főverseny. Az Ironman-t (ezt most ne értse félre senki) "csak" meg akarom csinálni. A Pelso-n szerettem volna olyat menni, hogy az nagyot szóljon. Nem titok, szeretnék bekerülni csapatba. Szeretnék tartozni valahová.
Aztán elmúlt egy-két-három hét, letisztultak bennem a dolgok, elcsendesedtek az álmok, és kirajzolódtak a céljaim.
Nem szabad szétaprózódni.
Ez megint csak olyan, ha szétszóródik a fókusz, végül semmi nem lesz.
Beterveztem egy csomó versenyt, amin meg akartam jelenni.
De: nem szabad szétaprózódni.
Mi marad hát?
Marad a felkészülés. Most úgy, ahogy. Aztán márciusban profi segítséget kérek. Így kellett volna már kezdeni, de akkor mást mutattak az ígéretek. (Ígéret. Milyen vicces szó...)
Főverseny: Ironman, Nagyatád, 2013. július 27.
Elmegyek a Pelso-ra tekerni egyet. Kihozom a maximumot, ami akkor belefér, de nem "halok" bele, azt is "csak" végigcsinálom, beérek a célba. Igyekszem úgy menni, hogy megteszek mindent, ami aznap belefér, ami aznap jólesik, de ennyi.
Szóval: Tour de Pelso, 2013. június 1.
Aztán még tervben van a Tisza-tó maraton szeptemberben. Ha lesz, mert info még nincs róla, vagy csak én nem találtam (aminek talán nagyobb a valószínűsége :D).
Egyszerűsítés. Letisztulás.
Ennyi az egész.
Egyszerűsítem az életem. Letisztultak bennem a dolgok - a felkészüléssel kapcsolatosan is.
Annyi a cél, hogy beérjek a célba. Annyi a cél, hogy azzal a tudattal érjek be, hogy megtettem mindent, ami akkor belefért, mindent kiadtam, ami akkor bennem volt.
*
Pihenés
A pihenés fontos része az edzésnek. Nagyon fontos része, talán a legfontosabb. Meg kell tervezni a regenerációra - a FEJLŐDÉSre szánt időket is.
Ezt nekem tanulnom kell.
Nyilván a munkámból is adódik. Csak itt az a baj, hogy az edzésidőn felül a munkaidőt is ki kell pihennem, hiszen a testem nem csak a saját edzéseim közben "sportol", hanem akkor is, amikor dolgozom.
Most voltam három nap pihenésen. Vagyis inkább edzésmentesen. :) És kellett. Jó volt. A mai gerinctréning után kiscsapatostól bevonultunk a szaunába, és jó volt.
Meg is született az elhatározás, háromhavonta három nap mindenképpen kell.
Pihenni nem csak nekem kell. Nektek is. Figyeljetek oda magatokra. Az edzés nagyon jó dolog. De fejlődni akkor fogtok, ha megvan hozzá a megfelelő pihenőidő.
Edzés, nyújtás, pihenő, masszázs.
Harmónia és fejlődés.
*
Felkészülés
Ezalatt a három nap alatt, de főleg utazás közben helyére tettem az életem. Szeretek utazni. Magát az utazást szeretem. Mert tudok közben nézelődni - kifelé és befelé is.
Előttem van öt hónap. Öt kemény hónap, és ebben az öt hónapban a felkészülést helyezem minden elé. Ironman. Ez az egy cél van előttem. Innentől nincs megállás, nincs kifogás.
Kellett az a három nap, hogy ezt letisztázzam magammal. Kiürítsek mindent, ami most csak kacat, elterelés. Ezek amolyan belső dolgok.
Az úszástól továbbra is félek. Nem tudom, hogy fog menni az a 3800 méter. Hogy menni fog, azt tudom, mert látom magam előtt, csak a mikéntjét nem.
Múlt héten volt egy beszélgetésem Nórival. Pont ezt mondtam neki. Hogy egyszerűen félek. Erre ő azt mondta, le fogom úszni, el fogok fáradni, de majd a bringán kipihenem. És nem azért fogom tudni leúszni, mert annyira jó vagyok, hanem azért, mert megvan hozzá az akaraterőm, és ez az egész a szívemben van. Ez akkor, ott megint olyan meghatódós lett. (Igen, ez sokat megesik. De hát hogyne???? Ilyen emberek között? Ilyen csapattal, ilyen környezetben???)
Matyi névnapja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése