"Bolond vagy, babám?"

Teszem hozzá, ma kissé nyomorék vagyok. :D
A szombati edzés eredményeképp elég sikkes a járásom.
Gerinctréningen a bemelegítésbe szerettem volna guggolást is beletenni - a második után fel is adtam. Aki ma ott volt, az tudja, miért... ;)

És mivel nyomorék vagyok, mára nem is terveztem semmit.
Csak hát nem úgy van az. Süt a nap. Szikrázik, meg minden. És hó borít mindent.
Futócipőbe bele, pulzusmérés elindít, és irány a kör.

Az elején nem voltam túl boldog, ugyanis a gyalogosok ma nem keltek jófejséggel, így folyamatosan nekem kellett kerülgetnem. Be is szólogattak most sokan, hogy mi a fenének futok? Mellettük csak elsuhantam. Kit érdekel? A kedvencem a címben szereplő mondat volt. "Bolond vagy, babám? Itt a busz!"

A nyári futócipő annyira nem szereti a pocsolyákat, mint ahogy én sem. Nem baj, ez csak víz, majd megszárad. Vagy megfagy.
Útközben csak egy futóval találkoztam össze. Bringásból volt pár, de ők is futárok inkább, meg munkából hazamenők.
Ezek a Tchibo-s cuccok jók amúgy. A széldzsekit és a nyakmelegítőt, meg az aláöltözetet nagyon szeretem. A nadrág ballépés volt, az nem jó, legalábbis nekem nem, nem is használom. Nyári futónadrágban futok, de ma éreztem, hogy azt a térdmelegítőt csak meg kéne venni...

Hóban futni nem annyira egyszerű. Amikor visszafelé jöttem, kezdett lefagyni rendesen. Magam is meglepődtem a dolgon, hogy egyszer sem taknyoltam el. Hiába, gerinctréning, egyensúly gyakorlatok...

Hazaérve forró zuhany, forró, mézes hársfatea. És mivel "sima" lóbalzsamom most nincs, a melegítő krémmel kentem be magam. És innentől kezdve ezt így is fogom csinálni. Annyira nagyon jó volt, szinte perzselődött a bőröm, az izmaim, és most úgy érzem, tök jól kilazultak, és elmúlt minden feszülés. Hmmmm...

10,2 km
1 óra 3 perc (tudom, tudom............)
854 kcal
avg: 150
max: 168

*

Van egy (vagyis sok) elmaradásom, bár a hiányát illetően reklamáció nem érkezett, úgyhogy nem is tudom, írjak-e erről... :P
Múlt héten voltam jógázni.
Már muszáj volt. Úgy éreztem (elnézést), hogy szétb.sz az ideg, és egyszerűen el kell mennem egy jógaórára, mert kell, hogy kivezessem ezt a feszültséget, és lenyugodjon a kicsi lelkem.
Ahova eredetileg akartam menni, nem értem volna oda - délutáni alvás miatt. Bosszantott is a dolog, mert egész egyszerűen nem csörgött az ébresztőm.
Ahová elindultam, oda is rohannom kellett. Jó is az. Jógaórára rohanni...
Az órát egy srác tartotta. Dinamikus hatha jóga.
Tetszett, ahogy az órát felépítette. Többszöri ismétlések, majd gyakorlás saját tempóban. Az óra második felében több kitartott póz. És magyarázott. És javított. Folyamatosan, a pici eltéréseket is.
Azért nem most kezdtem a jógát, de ezalatt a másfél óra alatt többet tanultam a pózokról, mint eddig bárhol. Óra végén meg is köszöntem neki, hogy ennyit segített, javított. Mondta, hogy még vissza is fogta most magát. Remek. :D Csütörtökön adok neki egy újabb esély, hogy kibontakozhasson.