Rég volt ilyen: a napfelkeltében reggeliztem. És szép volt.
Egyszer valaki, nem is olyan rég, megtanított erre: hogy igenis meg kell állni, és rá kell csodálkozni ezekre a pillanatokra, varázsokra, mert valójában csak pár másodpercig tart az egész. Ennyi idő pedig kell, hogy legyen...
És akármilyen csöppenősen giccses is, azóta, megállok és rácsodálkozom.
*
A reggeli cross traning családiasra sikeredett, de annál jobb volt. Kihívás volt az óra, jólesően átmozgató.
Teljesen feltöltött, felélesztett.
Spinningen pörögtünk, trx-en trx-eztünk és g-flexeztünk, és ha jól láttam, akkor kicsit meghaltunk. :D
Csajok! Köszönöm a mait.
*
Fényponty
Találkozás egy kedves-kedves baráttal. :) Szamosban kapucsínózás, és megérdemelt(?) Eszterházy-tortázás.
Mesterséges fények, mesterséges terek: menjünk fel inkább a Tetőkertbe.
Továbbra sem fér a kicsi fejembe, hogy miért félnek az emberek a természettől, a levegőtől, a napfénytől - az ÉLETtől????
Sebaj. Nekünk ez kell, a többi meg nem érdekes.
Beszélgetés.
Ez is annyira nagyon kell. És annyira nagyon jó volt. :)
*
Nálam már napok óta tavasz van.
És végre odakinn is.
Szinte hihetetlen, de vége a négy hónapnyi terembe zártságnak. Akkor még olyan nagyon messzinek és hosszúnak tűnt.
De most végre lehet újra kint tekerni. Lehet szabadon futni. És talán hamarosan lehet szabadon úszni is.
Hiányzott a szabadság, a szabadon levés, a szabadban levés - igen, igazán a bringa hiányzott.
Mi más...? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése