Hobbi és szabadidő

Ez az a két szó, aminek az értelmét néha már bajban vagyok. :) Fel kéne csapni egy értelmező szótárt. :D
Nem panasz ám, mert nagyon élvezem, hogy ilyen életet élek, hogy ennyire tele van, csak néha(?) nehéz szervezni. Ezt sajnos a barátaim tudják a legjobban.... :(
Türelmükért még jobban szeretem őket. ♥ 

Van egy hobbim. Azért mégis csak. Mert kell.
A sport az életem, de kell mellé valami, ami csak az enyém. Kell néha a csönd, és a befelé fordulás.
Ékszereket készítek gyöngyből, drótból, filcből, textilből, csigákból, meg mindenféle "junk"-ból - ha van rá idő. És rájöttem, hogy kell rá időt találni, mert fontos.
A fotózáshoz nulla darab tehetségem van, szóval ezt nézzétek el nekem. :D

Tegnap egy érdekes beszélgetésből kiderült számomra, hogy néha a közeli ismerőseim is mennyire keveset látnak belőlem. A mozgás részét, az óratartást erősítem minden ponton, nyilván erről szól kicsi létem nagy része. Az illető számára viszont meglepetés volt, hogy szeretem a XIX. századi francia irodalmat, és még színházba is szívesen járok.
Közép- és főiskolán nagy szerelem volt a magyar nyelvtan, és szívesen tanultam volna nyelvésznek, de kicsit másképp alakult akkor az életem. Mondjuk a mondatelemzés iránti perverz érzelmeim azóta sem múltak el, csak sajnos a tudás kopott meg hozzá.
Tanulnom mindig kell valamit, vonzanak az új ismeretek, új perspektívák. Márciusban kezdem a 200 órás jógaoktatói képzést angol nyelven (amit addig még fel kell rozsdásítani), majd szeptemberben újra iskolapadban szeretném találni magam, amint éppen kertészmérnöknek tanulok. :)

Gondoltam, kicsit más oldalról is lássatok. Ezért született ez a bejegyzés. :)