Úgy aludtam volna még, de menni kell tekerni, meg Mankát is el kell vinni a szervizbe. Kissé nyikorog szegénykém hajtóműve....
Elindultam hát, ki ebbe a csodás őszbe, a szép-új hófehér thermo felsőmben. :) Attól, hogy hűvösebbre fordult az idő, még simán bringaidő van. Ennek örülök nagyon, mert ha így marad, még sokáig kinn tudok lenni, nem csak futni, hanem tekerni is. Beszereztem egy thermo nadrágot és egy nyakmelegítőt is, nagyon hasznos és jó dolgok ezek.
Meglepően üres volt a város. Nem szeretek itt élni, nagyon nem. Bringázni főleg nem, de most valahogy mégis jól esett. Nem is mentem ki a városból, itt tekertem bent, össze-vissza, mindenfelé. Regenerálót, mert nem vagyok a toppon.
Aztán kb. félidőben felkanyarodtam a Nagyenyed utcához, most már csak oda járok szervizelni, vagy bringás dolgokat venni. Annyira nagyon jó fejek, kedvesek és értenek is ahhoz, amit csinálnak. És akármikor megyek is vissza, mindig emlékeznek a legutóbbi beszélgetésünkre, így pl. amikor versenyek után mentem vissza, az volt az első, hogy megkérdezték, hogy sikerült.
Ezek amolyan apró emberi dolgok, de így kicsi mazsolaként is azt érzem, hogy figyelnek rám.
Vettem sisak alá való sapkát, meg egy kendőt - ezt már pár hete meghozták nekem, csak nem volt érkezésem elmenni érte, és megvártak vele -, illetve kamáslit. Ez utóbbi rettenet csúnya, és nem látszik a csodaszép Mavic cipellőm (oké, pont ez a célja), de ez van. :D
Volt épp az üzletben egy apuka, a fia épp egy Merida Big-Nine bringát vitt próbakörre. A srác ránézésre olyan 15 év körül lehetett (bár ebben nagyon nem vagyok jó, szóval...).
Meglátták az Ironman-es kulacsom - mert természetesen folyamatosan ezzel villogok, de nem ez az elsődleges ok, hogy mindig ez van a bringámon, hanem mert minden egyes alkalommal, mikor ránézek, emlékeztetem magam, hova tartok -, egyből valaki lettem. :) De bevallottam az igazat, és mondtam, hogy most még csak váltóban, és most kezdtem, és különben is, de 2013-ban egyéni, meg tókörök.
Kiderült, a srác 10 éve triatlonozik (ebből is gondoltam, hogy talán a korát tekintve melléfogtam).
Jelenlegi bringája egy Merida Reacto (ami cirka 1.750.000 forint).
Aztán elkezdett érdeklődni a karbon kerekről, és okosan figyeltem, mert az volt az én nagy tervem, hogy a hátsó kerekem én is lecserélem majd a versenyekre. De aztán elszontyolódtam, mert olyan árakkal kezdtek dobálózni, hogy még na. Az olcsóbb szett olyan 200-300 ezer, ami már jobb az 500-600 ezer körül van.
Szegény Manka alig került annyiba, mint az "olcsóbbik" szett, pedig nekem nagyon fájt az ára. :D
Érdekes volt megint rádöbbenni, hogy vannak emberek, akik ennyire más világban élnek, mint én...
A délutáni spinning nagyon jó volt. Ismét. A második óra meg különösen, ugyanis elfogyott minden bringa. Szombaton. Délután. És ahogy végignéztem a termet, egy olyan jóleső érzés volt bennem, meg voltam hatva. (Ajjjjjajjj. Azt hiszem, öregszem. Ez a meghatódás-dolog mostanában gyakran előfordul. :D)
Hihetetlen jó érzés, amikor ennyi ember egyszerre emelkedik el a nyeregből, együtt érzi az ütemet, együtt küzd... és mosolyog. :)
Ma reggel pedig egy érdekes kihívás elé állított a technika, a teremben nem működött a zenelejátszó (és még a falióra is megállt), és így "csendben" tartottam a gerinctréninget. Az elején fura volt a nagy csönd, néha úgy éreztem, hogy még a levegőt is visszatartják a vendégek. :D Aztán feloldódott a hangulat, főleg a fitball-os páros gyakorlatoknál. :)
Köszönet a mai csapatnak a remek munkáért, hogy a nem túl tökéletes körülmények ellenére tökéletes munkát végeztetek. ;)
A mai futás szintén elmaradt, de ez az edzőm javaslatára. Rám nézett, és közölte, hogy ma ne csináljak semmit. Hát... csodaszép látvány lehettem.... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése