Pedig hát - történt egy s más. :)
Az történt...
hogy április 20-án, egy szombati napon, elindultunk ismét tekerni. Ezúttal Visegrád felé, István és Károly társaságában. Róluk azt kell tudni, hogy ezer éve bringáznak, és elsősorban montisok. Jah, és hozzám járnak (vagyis a jó idő miatt már csak jártak) spinningre.
Start reggel 8 óra, találka az Árpád-híd lábánál 8:30-kor. Kényelmesen kiértem. Hűvös volt, így még karmelegítő volt rajtam (visszafelé már nem, így aztán ezen tekerés után meg is tanultam, hogy mire lett volna jó a naptej). Vettem egy kantáros 3/4-es bringás nadrágot, természetesen NW, mi más?, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Jó döntés volt, kényelmes és nem fázott a derekam.
Kifelé csordogáltunk (a Szentendrei úton azért sokkot kaptam, nem számítottam rá, hogy erre jövünk, és ilyen sebességgel), aztán Budakalászon volt egy kényszerpihenőnk, mert ugrált a váltóm.
Pomáz és Szentendre között az út rettenet, fel van végig marva az aszfalt, és csak váltva engedték a sávokat. Még jó, hogy bringával voltunk. ;)
A tekerés jó volt, szárnypróbálgatásnak mindenképp.
Jó érzés volt felcsavarni 38 km/h-ig a tempót. Jó érzés volt, hogy képes vagyok rá. Oké, még órákig nem tudnám tartani, de a tavalyi edzőköreim sebességéhez képest (26-28 km/h) óriási a különbség.
Ennyit számított egy jól felépített (indoor cycling, futás, erősítés) edzésterv. ;)
Az történt...
hogy kaptam egy szülinapi kerti partit ajándékba.
Egész április egy nagy szülinap volt nekem, és ez a vasárnap délután volt a tetőpont.
Életem legjobb szülinapja. :)
Köszönet érte minden szervezőnek. ♥
Az történt...
hogy április 27-én ismét tekerésre került a sor. Ezúttal Ágival mentünk egy Kisoroszi kört, 80 km.
Előrelátó módon ujjatlan mezt vettem fel - de azt hiszem, ezzel már elkéstem.
A tempó jó volt. :) Nekieresztettem kicsit, és kényelemesen felcsavartam megint 38 km/h-ra. Aztán egy dombon felfelé ránézek a kilométerórára, és 40-et mutat. Hoppá. Ezen azért meglepődtem. :)
És még egy kicsit tudtam fokozni ezt is, a következő síkon elértem a 44 km/h-s sebességet. Oké, tartani nem tudtam - csak pár másodpercig, de hát na. :)
Kisoroszin megálltunk egy kis pihenőre, és beleszaladtunk egy nagyon kedves gesztusba.
Visszafelé masszív szelet kaptunk az arcukba, az azért annyira nem esett jól.
Szentendrén megálltunk fagyizni, mert néha az is kell. És különben is: megérdemeltük. A Hello Kitty ízű fagyit természetesen meg kellett kóstolni. Legközelebb javasolni fogom, hogy alkossák meg a burpee és a James Bond ízű fagyit is.
Azt történt...
hogy beneveztem az Intersport Tour de Tisza-tóra. 65 km.
Már nagyon várom. És persze félek is tőle. Nagyon várom, hogy végre újra versenyhelyzetben legyek. Jó tempót akarok menni (kitűztem egy célt). Huhhh. Már csak hármat kell aludni...
*
Alázat
Azt hiszem, hogy a bringázáshoz, a futáshoz, az úszáshoz - alapvetően a sporthoz alázattal kell fordulnunk.
Akár egy egyszerű edzésről legyen szó, akár egy versenyről.
Alázattal kell készülni, edzeni, hajtani, és fejben erősödni.
Erősíteni, keményíteni kell a szervezetet. Erősíteni kell az izmokat. Keményíteni az állóképességet. Szokni kell a kellemetlenséget, a kényelmetlenséget, a fájdalmat. Meg kell tanulni együtt dolgozni az elemekkel. Vagy akár leküzdeni azokat. Alázat és önismeret nélkül ez nem megy... Ehhez pedig sok-sok edzés kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése