Motivációk, célok, miértek.
Egy év. Ez van most előttem. Ezt az egy évet igyekszem újra papírra vetni, olvassátok szeretettel.
Július 27-ét írtunk (igen, meglehetősen friss az élmény), ami egy fordulópont volt az életemben. Fél éves lett a kisfiam, és nyilván nem véletlenül, sikerült kitűznöm (vagyis bevillant, és belém égett) a jövő évi célomat.
Sok minden változott ez alatt a fél év alatt. Leginkább én (és ez már rám is fért). :) Tanulom a türelmet, tanulom a következetes kitartást, a tudatosságot. Tanulok példa lenni. És példa csak akkor lehetek, ha követhető vagyok.
Azt (is) szeretném, hogy lássa Noel, hogy a sport jó. A kitűzött célokért meg kell dolgozni, és érdemes dolgozni értük, mert meglesz az eredménye. Azt szeretném, ha megtanulná, hogy büszke legyen magára és az elért eredményire. Azt szeretném, ha megtanulna küzdeni az álmaiért. És megtanulná elérni azokat.
És ha ezt szeretném, akkor nekem (nekünk) kell ilyennek lennem, mert a példa mi vagyunk előtte.
És ez jó. Szeretem ezt a fajta motivációt. Sokat tanultam tőle, általa.
Így aztán álmodtam egy nagyot, egy nagyon-nagyot!
Restart
Ma megkezdtem a felkészülést a jövő évi versenyszezonra.
Vagyis... az augusztustól novemberig tartó időszak az alapozás alapozása lesz - mert hát na... a terhesség után újra kell építeni a... gyakorlatilag mindent. :D
Az elkövetkező év kalandjairól, sikerekről, mély- és még mélyebb pontokról olvashattok majd. Szóval, ahogy eddig is.
Talán lesz, akiben ezek a sorok indítanak el változást. Talán eltűnik az összes olvasóm...
Kellett egy cél. Egy olyan cél, ami belülről hajt, éget, perzsel, ami egészen a rajtvonalig (onnan meg a célba) visz majd. Amitől napok óta nem alszom, amitől összeszorul a torkom. Ez kellett már, ez hiányzott.
És a legszebb az egészben, alakul a csapat. Közös készülés, közös élmények. Együtt vágunk neki az útnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése