2017. január 20., péntek

Ha épp nehéz



Ma reggel csörgött az óra (5:50), bár már ébren voltam, alig aludtam egész éjjel. Elindultam edzeni, még sötét volt. Ahogy kiléptem az ajtón, elsuhant mellettem egy futó.
Gondoltam is magamban: Ejha. 

Miféle mentális állapot kell ahhoz, hogy valaki hajnali hat óra körül már a jeges, csúszós aszfalton szaladgáljon? Semmi extra, csak kell egy cél. Ezért keltem fel ma reggel is. 

Ideális esetben az ember lánya pihenten, frissen, üdén, illatosan megy edzeni, figyel a regeneráló idők pontos betartására, az edzéstervezésre, megfelelő, sportág specifikus étkezésre. 

Igazság szerint mindenki azzal dolgozik, amije van. Azzal az idővel, azzal az élettel, azzal a testtel, mentális állapottal, amit éppen aznap hozott magával. A lényeg: hogy csináld! Akkor is, ha épp nehéz, ha épp nem vagy a legjobb helyen az életedben. Ha van egy célod, az odavezető utad csupa cikkcakk, kihívás, és nehézség lesz. A nehéz időszakok jobban nyomják a lelket. 

Van egy célom (igazából több is), és hajlandó vagyok meghozni az áldozatot érte. Ha igazán nagy célod van, annak az ára is nagy.
De minden egyes fáradt, nehéz és fájdalmas perce megéri. 

Amikor kezdem elveszíteni a lendületet, mindig életem első versenyére gondolok. Arra, hogy az időjárás-előrejelzés ellenére nagyon hideg volt, fújt a szél, szemerkélt az eső, az előttem lévő bringa kereke arcomba csapta a sarat. Ha épp volt előttem egyáltalán valaki. Az első kör nehéz volt, a második körnek már sokan neki se vágtak. Bennem is megfordult egy pillanatra, hogy abba kéne hagyni, de a lábam nem állt meg. És az az érzés, amikor megláttam a célkaput, és azt, hogy a körülmények ellenére hamarabb beértem, mint ahogy terveztem, fantasztikus volt. 

Azóta is, minden versenyen, amikor meglátom a célt, boldog vagyok. Körbeértem, beértem, megcsináltam. 
Nekem ez megéri. 
Az, amikor büszke vagy magadra, nem számít senki véleménye, nem számít semmilyen külső körülmény, amikor csak te vagy és az elért cél, a sikered, a megvalósult álmod – na, ezért megéri lecsippenteni az alvásidőt, ott és akkor edzeni, amikor épp van rá idő és lehetőség.
Azzal dolgozom, ami van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése