De most újra itt.
Tegnap futni voltam délelőtt. Új terepre mentem: Kopaszi-gát. Ajánlották. Nem is tudom, eddig miért nem mentem arrafelé... De most végre. És jó volt. Voltak mások is futni (csodalábú pasik ;)), szerencsére egyáltalán nem volt tömeg. (Remélem, ezután se lesz.)
Most pulzusmérő nélkül mentem. Direkt. Szabadon, jólesőn, korlátozás és szabályok nélkül akartam futni. Csak a futás élményéért. Csak magamnak-magamért.
Jól esett. 17 km. 1:50 körül. Az időt sem mértem pontosan, a track list alapján kb.
Futás közben, már a gáton láttam egy rószaszín Bianchi bringát lelakatolva az egyik beülős hely elé. Szép volt. Most sajnálom már, hogy nem készítettem róla képet, de ezért nem akartam megállni.
A futásélményeimen felbuzdulva gondoltam, benevezek a Vivicitta-ra. Aztán megtudtam, mennyi a nevezési díj... Köszi. Akkor inkább nem.
Szomorú, de nagyon úgy néz ki, új futócipőt kell vennem, mert ebben fáj a jobboldali belső talpél. Vagy még szokja a cigány a szántást. :D Meglátjuk. Nem esne most jól, ha venni kéne...
Ma úszás. Fáradt voltam. Túl két órán, két jó kis erősítésen, két nagyon jó csapattal.
Szóval úszás. A fáradtság ellenére ma valahogy mégis jól ment. Végre éreztem a levegőzést. Egy hossz gyors, egy hossz hát. Így ment le 40 hossz. Az utolsó 10-re egy sávval beljebb merészkedtem. Ez nekem megint egy előrelépés. Már nem érdekes, hogy van-e medenceszél. Megyek és kész. Jó volt. Úgy éreztem, ment volna még 10 hossz kényelmesen. Nem érdekes. Mára 40 volt a cél. 40 hossz kb. 40 perc alatt lett meg. Igen, még vasmacskával úszom. :)
Jövő hét vasárnapra 60 hossz a cél.
Most ennyi.
Álmos vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése