Fordulópont

Először is, szeretném megköszönni a leveleket. :) Amivel felhívtátok a figyelmem arra, hogy el vagyok maradva az írással. :)
El bizony. Többször is nekiveselkedtem. És sok téma eszembe is jutott.
Most egyikről sem - és mindegyikről fogok írni...

*

Fordító
Ez az út, amin elindultam, elvezet valahová. Legalábbis vezet valamerre.
Ez az út visz Nagyatádra. Előtte még elvezet egy Balaton-körre. Elvezet a Kispesti Uszodáig és a Kopaszi-gátra. Elvezet a Velencei-tóra, meg a Pap-rétre. Elvezet emberekig, akik bekerülnek az életembe, és talán maradnak, talán nem.
És elvezet önmagam felé is.
Ez az út sokkal, de sokkal szélesebb, mint ahogy én azt gondoltam volna - mielőtt megtettem volna az első lépést ebbe az irányba.
Mi történik ezen az úton?
Az ember lánya lassan ráébred önmagára.
Egyszerre indultam el kifelé és befelé. A befelé út nehezebb. Fájóbb.
Önismeret. Önámítás leküzdése. Blokkok feloldása. Saját magam felszabadítása. Függetlenedés.

*

Amikor ezen az úton elindultam, nem gondoltam, hogy merre is fogok én valójában menni. Nem is tudtam volna még csak elképzelni sem.
Nem akarom ezt túl misztifikálni. Mert nem kell, és semmi értelme nincs.
Ez most csak nekem ilyen.

Mit jelent egy versenyre való felkészülés?
Születik egy döntés. (Miért?...)
Lesz hozzá egy terv. Merre kell indulni és hogyan?
Lesz hozzá egy háttér, támogatás. Jó esetben a felkészülés alatt az ember lányának az edzője végig kitart az ember lánya mellett, rosszabb esetben eltűnik, mint szürke szamár a lila ködben. ;)
Elkezdődik a készülés. Mindenféle edzés.
A felkészülés szervezéssel, átértékeléssel jár. Nem írom, hogy áldozat, mert nem érzem így. Még a kompromisszum sem jó erre. Nekem ez fontos, így kb. mindent ez alárendelek.
Aztán szép lassan alakulnak a dolgok. Meglesz az úszás, meglesz a bringázás, meglesz a futás.

És ott van az a bizonyos "Miért?".
Miért áll neki egy egyszerű földi halandó egy ilyen kihívásnak, ami egy profi triatlonosnak is baromi kemény meló?
És ez egy belső blokk.
Bennem.
Miért? Mert kompenzálok. Mert bizonyítani akarok. Mert kell. Nekem. De valóban ez kell-e?... Vagy így?
Rendbe kell ezt tenni.
Bizonyítani? Már senkinek nem akarok. Akinek szerettem volna - nincs értelme, mert... minek??? Az nem szeretet, ahol bizonyítgatni kell.
Kompenzálni? Naná. :D Egy egész életet.

*

Más.
Mostanában sokszor elém kerül ez a téma. Az étkezéssel kapcsolatosan - illetve mit kíván a szervezet?
Van ez a mondás, hogy a szervezet tudja, mire van szüksége, tudja, mit kíván. Jelzi, és azt kell neki adni.
Ez idáig rendben is van.
De hogy "kívánhat" a szervezet olyan "ételeket", amik nem jók a testnek????
És innentől a személyes véleményemet fejtem ki a dologgal kapcsolatosan. ;)
Saját tapasztalat, saját élmények, saját érzések.
Azt azért lehet tudni rólam, hogy alapvetően a paleolit étrendet követem, de nem vágom le a karom, ha lecsúszik egy Szamos marcipános barackos háromszög. :)
A paleolit étrend szerintem egy "tiszta" étrend. Nekem az volt az első tapasztalatom, mikor nekiálltam, hogy olyan könnyűnek és energikusnak érzem a testem. Nem húz le a finomított szénhidrát.
Na, de vissza az eredeti gondolathoz, mert nem a paleo-ról akarok írni, hiszen a témában sok könyvet lehet olvasni. Hát olvassátok! :) És használjátok. ;)
Figyeltem a testem működését. Figyelem a mai napig. Mi az, ami jó, mi az, ami nem. Így lehet kialakítani egy étrendet, egy életrendet. Próbálgatással. Persze legyen egy alapelv (nekem ez a paleo), de a többit azt fűzzük fel magunk szép sorjában.
Hogy mit kíván a szervezet? A tested nem tudja az megmondani, hogy kakaós csigát kíván vagy rántott húst. Ez már kizárólag a fejünkben létezik. Vagy ahogy a nagypapám szokta mondani: csak a szeme kívánja. :)
A saját tapasztalatom az, hogy (most már) meg tudom figyelni magamon, hogy a testem fehérjét vagy szénhidrátot kíván-e éppen - de ezen felül, hogy mit adok neki, az már az én döntésem.
Adhatok neki "fehérje" címszóval túró rudit vagy natúr csirkemellet; "szénhidrát" címszóval kakaós csigát vagy zabkását. Szerintem ez ennyire egyszerű. Minőségi váltás. Fejben.