Fények a pályán

Eltűntem.
Egyik ok, hogy úgy érzem, a legutóbbi bejegyzésem nem tudom überelni.
Kicsit meg is ijedtem a legutóbbi bejegyzésem olvasószámától.
Hajaj. Nem irkálhatok akármit. :D

A másik meg, megint sok minden történik. De hát. Nem is én lennék, ha nem így lenne. Főleg, hogy az apró dolgokat is mélyen élem meg.

A múlt hét folyamán több alkalommal is megkaptam a kérdést: na, hogy állsz a felkészüléssel?
Hát hogyan állnék? Tudom én? Csinálom, aztán majd lesz belőle valami. Reményeim szerint egy IM. :)
Aztán persze jött a lebeszélés rész. Hm.
Csak hát, engem már nem lehet. Sőt. Új célom lett. De erről majd később. ;)

Mik történtek a héten?
A futással bekényszerültem padra. Nem szeretem továbbra sem. Be kell szívni, ez van. A hó miatt a nyári futócipőm már nagyon nem alkalmas kinti szaladgálásra.

Vasárnap voltunk ismét úszni. Alakul a csapat. :) Egy új fiatalember is becsatlakozott a leendő váltósok közé. :) Segítek neki is a készülésben.
Az úszáson Nóri, Évi, Tamás és én voltunk. Ismét irány a gyerekmedence. Persze Évi meg Tamás már csúcsszuperek. Én még mazsoláskodom. De nem baj, egyre jobban élvezem. Most már érzem, mi az, amit rosszul csinálok. Az is valami. :)
Közben Nóri mondta, hogy most már alakulok. Az elején nem így nézett ki. Elmondta, hogy nem volt benne biztos, hogy lesz belőlem valami, de most már úgy néz ki, van némi esély. Némi meg halvány ugyan, de van.
Tudtam én! Mármint azt, hogy überbéna voltam... :D

Azért fejben még hamar elfáradok. 1,5 óra után otthagytam a "nagyokat", ők még úszkáltak a mély vízben. A héten még a kismedencében gyakorlok, aztán vasárnap megpróbálom én is a nagyot. :)
Ha más nem, tényleg egyetlen levegővel fogom leúszni a köröket, utána meg elmegyek gyöngyhalásznak, és hülyére keresem magam....

A kismedencében ücsörögve kaptam meghívást május elseje körülre egy bringatúrára. Horvátország. Letekerünk a tengerig, aztán meg vissza.
A meghívás nagyon jól esett, és már most tisztára izgatott vagyok.
A tengert még nem láttam sosem. Igazán nem vonzz, mármint olyan szinten, hogy csak azért odautazzak, hogy dögöljek a parton - már elnézést. De így, hogy bringával megyünk, a bringázás miatt, már mindjárt más. :)

Vasárnap este aztán egy különleges élményben volt részem. Szép, új LOT repülőgép leszállását meg felszállását nézhettem meg, szakértő társaságban. :)
A gép nagyon-nagyon szép. Repül, meg minden. A pálya meg tele van mindenféle színű, alakú és mintájú fénnyel. :D

*

Én most zárok egy évet.
Érdekes dolog ez.
Egy év alatt mennyi élmény, érzés éri az ember lányát.
Néha kell egy fájdalmasan szép búcsú ahhoz, hogy felszabaduljon az ember lányának a kicsi lelke. :)
És egy zárás, egy búcsú nem feltétlenül jelent rosszat.
Azóta felszabadultam. És két nap alatt annyi új impulzus és pozitív élmény ért, hogy tényleg úgy érzem, ennek így kellett lennie. Meg kellett történnie mindennek, ami az elmúlt egy évben történt, hogy ideérhessek, ahol most vagyok. Hogy azok az emberek, azok a dolgok és érzések bekerüljenek az életembe, akik és amik bekerültek ezen időszak alatt.
Most látom, hogy egy életszakasz lezárása mennyi új lehetőségre nyit utat.
Érdekes élmény.
Persze, én is másképp állok hozzá. Nyitott vagyok. Kíváncsi vagyok.
Az emberek, történések, érzések összefüggenek. Sokkal mélyebben, sokkal bonyolultabb szálakon, mint azt valaha megérteném. De érzem, tudom, hogy ennek most oka volt, így kellett lennie. És mennem kell tovább.