Napfénytánc

Tegnap kaptam koppintást az okos fejecskémre.
Ugyanis megvan annak is a "hátránya", ha az ember lánya blogot ír, főleg, ha az ember lányának edzője is olvassa azt néhanapján. :D
Szóval: ne fussak többet, mint az előírt adag. Jó, jó... :)

Ma csodaszép kirándulóidő van, de hát én olyat nem tudok, mármint kirándulni, mert azt előre kéne tervezni, így futni mentem.
Januári napsütésben.
Igazából ez most nem csak kiránduló-, hanem bringaidő, amit az országútis kollégák ki is használtak alaposan. Jó sok volt belőlük az utakon. Nekem meg fájt a kicsi szívem...
De nem sokáig, mert a futás nagyon jól esett.
A szokásos útvonalamon robogtam: Tétényi út - rakpart - picit túl az Erzsébet-hídon - aztán ugyanerre vissza. 7,5 km. 49:17 alatt, avg: 153. Jó! :) Legalábbis nekem. ;)

Nem meglepő módon most sok futóval találkoztam.
Egy nagyon aranyos "párost" ki is emelnék. Már majdnem a hídnál jártam. Két idős bácsi futott velem szembe, elég jó tempóval, az egyikükön Spar maratonos póló. Már itt felfigyeltem rájuk. Megláttak, magasba emelt karokkal integettek nekem, hangosan köszöntöttek: sziasziaszia!!!, és mosolyogtak. Nagyon vicces volt, és jóleső.
Nekik innen is köszönet, mert igazán feldobták a napomat. :)

Ironizáló lány: futás közben sokat gondoltam rád. A futás miatt is, és a napsütéses, szép idő miatt is.
Gyógyulj hamar! ♥