Azóta megint nagyon izgatott és lelkes vagyok. Naná.
Szeretném mindenkinek elmondani.
Nem fogom persze, mert egyrészt szerintem már unjátok :D, másrészt meg, messze van még.
De nekem most vált visszacsinálhatatlanná. Végérvényessé. Az utammá. A sajátommá.
Persze, alapozgatok, miegymás, de most már itt az írott visszaigazolás a nevemmel.
Úristen. Az én nevemmel...
Ma felhívott az edzőm. Azt mondta, büszke rám. A bátorságomért. Hogy mondhat bárki, bármit, nem érdekel, megyek és megcsinálom.
Ez nagyon jó érzés volt. :)
Valójában hülyeség lesz, amit most írok, de sebaj. Ehhez már hozzá vagytok edződve. :D
Amikor tavaly a gyékényesi tó partján vártuk vissza az egyéni versenyzőket, egyszerűen lenyűgözött, hogy név szerint mindenkit megemlítettek.
Arra gondoltam, hogy milyen jó érzés lesz hallani a saját nevem, amikor kimászok valahogy a tóból. Vagy amikor bringával a fordítóhoz érek. Vagy amikor beérek a célba.
Nekem ez valahogy olyan nagy dolognak tűnik.
Ugye? :) Mondtam én, hogy hülyeség. :D
Több dolog is van, amiért már "csakazértis" megcsinálom.
Az egyik, hogy annak a két embernek, akik folyamatosan megpróbálnak lebeszélni erről - valami csúnyát mondhassak a végén. :D
Azok miatt az emberek miatt, akik valamilyen úton, módon a hatásomra(?) jönnek el a versenyre - akár egyéniben, akár váltóban.
Illetve azok miatt az emberek miatt, akiktől olyan visszajelzéseket kapok, akár személyesen, akár üzenetben, amik egyszerűen megadják azt az energialöketet, ami nem enged egy pillanatra sem megállni.
Letisztultak bennem a lelki dolgok. Tiszta fejjel, felszabadultan megyek tovább. Egy olyan különleges csapattal, akikkel érdemes és jó együtt dolgozni.
A spinninges csapat. A gerinctréningesek. Mátyás cross csapata. :)
Itt van az az erő, ami miatt egyszerűen nem is tudnék szétesni. Csapat, és igen, köztük vannak már barátok is. És ez jó.
Vasárnap reggel nagyon örültem, hogy megcsörrent az ébresztőm. Ugyanis rosszat álmodtam.
Azt álmodtam, hogy Nagyatádon voltunk. Versenynap, szombat reggel. Felébredtem, ránéztem az órára, 7:45 volt. Tudtam, hogy lekésem a rajtot Gyékényesen. Ááááá! Itt hagytak! Kétségbeesetten próbáltam találni valakit, aki átvisz. Nem volt senki.
Nem volt jó érzés így ébredni.
De már ez is csak a várakozás miatt van.
Facebook-on csatlakoztam az ironman felkészülő csapathoz. Olvasgatom őket. Már nem stresszel az, ahogy ki, mit csinált eddig, hogy én még csak három bringás versenyt tudhatok magam mögött.
Ezt egy kedves kollégámtól kaptam: ":)) Neked pedig hatalmas gratula a nagy versenyedre történő bejelentkezésre. Én egy dolgot tudok ehhez még mondani: csak és kizárólag magad ellen versenyzel. Illetve nem is magad ellen, hanem magaddal. A cél, hogy teljesítsd, hogy magad elvárásainak megfelelően teljesítsd a távot. NE nézd mások idejét, NE nézd másik teljesítményét, NE foglalkozz senkivel, csak magaddal! (Biztos eleve így állsz hozzá, de mivel benned a versenyszellem, ezért gondoltam megemlítem.) Szóval csak és kizárólag TE MAGAD vagy! Senkivel ne foglalkozz!!"
Szóval így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése