Rájöttem arra (bizonyára őrült nagy felfedezés...), hogy ha az ember lánya szép lassan (nyilván gyorsan jobb lenne) megszabadul a saját béklyóitól, sokkal felszabadultabban tud élni, sokkal több mindent képes befogadni, és egyszerre szebb és színesebb lesz a világ.
*
Pénteken a trx és a spinning is olyan gyorsan eltelt, hogy pikk-pakk. Nagyon élveztem mind a két órát, mert olyan csapattal dolgozhattam, akik edzeni jöttek, és nem alibizni.
Szombatra volt egy tervem. Nem akartam előre megírni, mert nem szerettem volna előre véleményekkel befolyásolódni.
Az volt a tervem, hogy lenyomok egy mini-triatlont. :)
13:00 Kispesti uszoda. Start: gyerekmedence (vagyis a hivatalos nevén: tanmedence). Nagyon jó időben érkeztem, mert kb. az egész épületben voltunk vagy öten. Gyakorolgattam kicsit, aztán valami bekattant, és átmentem a nagymedencébe. Itt már tudtam, hogy nincs visszaút. Ez az egy alkalom még kellett, így egyedül, hogy összerakjam, megérleljem.
Átmentem a mély vízbe. Az első sokk akkor ért, amikor belógattam a lábam. Basszus. Ez hideg. Jó, hát, na. És?... És! Itt azért valahogy más volt. Nem volt meg bennem az a lassú nyugalom, ami a tanmedencében megvolt. Nem volt meg a kényelmes, laza tempó, alacsony pulzus.
Kb. 10 hosszt úsztam le, pihenőkkel persze, hosszonként, de baromira elfáradtam. Magas pulzus, levegőkapkodás, víznyelés. Valahol mégis elégedett voltam. Legyőztem a nagymedencét. :)
A második sokk az öltözőben ért. Nem nyílt a szekrényem. Egy szál törölközőben kerestem valami illetékes nénit, aki persze elsőre ki tudta nyitni a szekrényem. Hát überciki... A szekrényt előbb picit be kell nyomni...
A harmadik sokk pedig az volt, amikor egy anyuka a két kislányának adta ki az aznapi feladatot. A kisebbnek 16 hossz a minimum, a nagyobbnak 22 (ő még kevesellte is). Talán 5 és 6 évesek lehettek. El is szégyelltem magam hirtelen. :D
Ezután következett két óra tekerés. Nagyon jó volt mindkét csapat. Nagyon jó volt mindkét óra. Innen is köszönet, hogy részt vettetek a személyes kihívásomban, még ha akkor nem is tudtatok róla. ;)
És a nap végére 10 km futás. 9-9,5-10-12 km/h-val váltogatva. Őszintén? Ez már nem esett jól. Főleg padon. Aztán, hogy ne érjen hirtelen véget a nap, még guggoltam ötvenet 20 kg-val.
Hazaérve azt hittem, majd csak belapátolom magam valahogy az ágyba, és kész. Ennek ellenére nem tudtam elaludni, és ez roppantmód bosszantott.... Fél kettőkor még ébren voltam.
*
A mai nap megint extra sűrű lett, már csak úgy, ahogy én szeretem. :)
A délelőtti órákat ma megint nagyon élveztem, így aztán jöttek sorra az apró szívatások, de úgy tűnt, nem volt baj. Megszokták. ;) A gerinctréninget páros nyújtással és masszázzsal zártuk. Ugye, ugye? Miről maradtál le??? :P
Óra végén egy ismerős lányzó (most volt először) odajött, és megkérdezte, miért nem mondtam eddig, hogy ez ennyire jó?
Természetesen késéssel értem át az uszodába. Nóri és Évi már ott vártak rám.
A kismedencére már rá se néztünk. :)
Nahát. Azért továbbra sem lett olyan nagyon könnyű a dolog, de volt egy-két olyan hossz, amikor már úgy éreztem, esetleg, talán, mintha úsznék. "Szeretem a vizet, és a víz is szeret engem." Bátran mondhatom, Évivel ez lett a közös mantránk.
Kipróbáltam a hátúszást is. Hogy ez mekkora jó! Kár, hogy nem látok semmit, és kb. cikkcakkban megyek a sávban... Ezt sokat nem lehet majd Gyékényesen, mert félő, hogy rossz parton kötök ki...
Nemrég felmentem a facebook-ra, hogy megnézzem a híreket, és ez az üzenet fogadott Nóritól: "Nagyon jó délutánt szereztél nekem a mai úszásoddal, csak így tovább :D" Igazából nem is tudom elmondani, hogy ez milyen sokat jelent... ♥
*
KACKAC
A napot a Kackacban folytattuk. Kedves barátom, Laci ünnepelte 25. (pffffffffffffffff) szülinapját. Szóval elmentünk játszani. Ha még nem voltatok ott, tegyétek meg mindenképp, mielőbb, most, még ma, mert nagyon, de nagyon jó! A zsetonokat eljátszottuk, kaptunk érte beváltható lapocskákat. Újból megbizonyosodtam arról, hogy dobni, célba dobni továbbra sem tudok.
Vannak nagyon jó játékok. Vagyis nem. Nagyon jó játékok vannak. :) Szóval az egész roppant mókás.
Amikor elfogytak a zsetonok, átmentünk a másik részbe.
Trambulin. Még sosem próbáltam. Igen, ezen még én is meglepődtem.
Az első élmény tehát: ez mozog. A második élmény: ez rettenetes. A harmadik élmény: ez naggggggyon jó! És a negyedik élmény: addiktív. :D
Innentől már nem volt megállás. Trambulin, csúszda, másztunk ide-oda. A belső részben is vannak csodajó dolgok. És lehet szivacslabdával ágyúzni egymást.
Ja, és volt torta is. Eszterházy. Meg Halász Judit Boldog szülinapot. És a tortán tűzijáték.
Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy az én szülinapom is itt lesz.
Évának külön köszönet. Nagyon jól éreztük magunkat. :)
(Lesz majd trambulinos kép, ha meglesz, felteszem. Feltéve, ha vállalható....)
Ennyi mára. :)
helyesbítenék: nem 25, hanem MÁR 26! :D
VálaszTörlésjajjólvan, szórakozzál, Rénszamár... :D :D ♥
VálaszTörlés