Az történt, hogy reggel felkeltem, és elrongyoltam a Megába. Mert hát hiába kel fel az ember lánya időben, ha nem passzolnak össze a ruhaszínek, könnyen késésben, rohanásban találja magát.
És ma ez történt. Mármint nem passzoltak a ruhaszínek a hangulatomhoz.
Rá kellett döbbennem, hogy ma nem sötét rózsaszín és mályva, hanem lila és kék hangulatom van.
Így aztán kapkodnom kellett a lábacskáimat. A mézeskalácsos doboz cipelése persze nem könnyítette meg a dolgom. De időben értem.
Ezt még ma meg kell feltétlen írni, mert most még itt van, de már leragadozgatnak a szemeim. Szóval, ha a szokásosnál is össze-visszább leszek, nos, az ezért van. :)
Történt az, hogy ma volt két órám. (Aztán még néhány órányi edzéske.)
Gerinctréningen megtöltöttük a nagytermet is. Wow. Persze már a 14. percél torzultak át a mosolyok vicsorba. :D
Jó volt, élveztem az óra minden percét.
A nap java még ekkor előttem volt. Előttünk volt.
Cross maraton.
Az állomások nem egyszerűen állomások, hanem minden állomás külön teremben volt.
Sok ember, bátor, elvetemült, miegymás. :)
Kezdés: spinning. Az első órát én tartottam. Futááááás! :) Aztán mászás.
Majd trx, cross, kardió és súlyok. Sok-sok gyakorlat. Sok-sok gyakorlat, 100-as, 200-as ismétlésekkel. Vagyis: sok-sok gyakorlat. A kondiban én már csak "lógtam", leginkább sziporkázó személyiségemmel szórakoztattam a jelenlévőket, és próbáltam segíteni kisilabizálni a gépek működését. Megoldottuk. Őstehetség vagyok. :D
Nem tudom. Itt valahogy olyan nagyon más a hangulat. Itt már nem csoportok vannak, hanem társaságok, barátok, egy nagy család. :) Jól érzem magam velük, jól érzem itt magam.
Folyamatos kihívás, folyamat fejlődés.
Mindez EGYÜTT. Csapatban. És ez az igazán jó. :)
Ilyenek vagyunk.
Ez nagyon-nagyon betalált! Főleg az utolsó bekezdés! Ilyesmit érzek én is!
VálaszTörlés