Most azt hallgatom.
Már vagy hatodszorra...
Felszabadít.
Befelé figyelős, elindítós zene.
Erre fogok órát tartani vasárnap. Bár félek, hogy sírásás lesz belőle. :D
Talán a december, talán a hideg, talán az év- vagy a világvége ;) van rám hatással, de az utóbbi napok erősen befelé fordulásra "késztettek". Valami készül. Bennem. Változás. Nagyféle.
Azt hiszem, néha csak meg kell állni, és számot adni.
Magunknak. Magamnak. A múltnak, a jelennek, és utat nyitni ezzel a jövőnek.
Most megálltam.
Utat nyitok.
Utat engedek.
Elengedek.
Felszabadítok.
Ez egy olyan időszak, amikor elzárom magam.
Mindenki elől.
Persze, megyek órát tartani, edzeni, de egyébként "elérhetetlen" vagyok.
Most kell ez az idő.
Elmenni valahová. Jó lenne.
Elbújni.
Értékelni.
Elcsendesedni.
És újra kinyitni.
Egy új emberként. Egy más emberként.
Mindjárt itt a két ünnep köze.
Eltűnök két vagy három napra. Faházba. Erdőbe. Lelki, szellemi újjáépülésre, testi erőgyűjtésre az elkövetkező hónapokra - a versenyekre. Az edzésekre. Az életre. A változásokra.
Nagy lesz. És valahogy mégsem félek tőle...
Tele vagyok várakozással.
Tele vagyok álmokkal.
Tele van a lelkem csillagokkal... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése