Gerinctréning. Erre most nagyon készültem. Megkomponáltam. A zenét, a koreográfiát, az egész órát.
Megfeszített koncentráció, nyújtózások, befelé figyelés.
Minden, ami egy teljes testi és lelki felfrissüléshez kell. :)
Aztán kávé és barackos paleo süti a Szamos marcipánban barátokkal, pletykával. Hiába, fel kell zárkózni a mindennapi történésekkel. :D
Hazafelé majdnem elaludtam. Olyan fáradtság tört rám, hogy még olvasni sem volt kedvem. Pedig most egy olyan könyvet olvasok, amit nem bírok letenni. És nem, nem a szürke ezerféle szexuális árnyalata... :D
Délután láblógattam.
És nézegettem kifelé. Köd. Jó. Sötét. Szeretem.
Menni kell.
Még kicsit tovább láblógattam. Pihentettem, készítettem a vádlimat.
Mindjárt nyolc.
Menni kell.
Melegítő lóbalzsam. Téli bunda. Amúgy nem volt hideg. Az elején.
Rakpart. A szokásos utam.
Vasárnap este azért jó futni, mert nincsenek a járdán vakegerek.
És az utakon se autók. Úgyhogy szépen át lehet szaladni a piros lámpákon. De erről csöndben hallgatok. :D
Ami nagyon pozitív élmény volt számomra, hogy sok futóval találkoztam. Ilyenkor. Csupa pasi.
Ja, nem ez volt a pozitív élmény. Illetve, hogy a fenébe ne, de ez "csak" bónusz.
Hanem mindegyikük köszönt. És mosolygott.
Nekem.
Ejha.
A futás jól esett. Ez még benne volt a lábamban.
10 km. Egy óra hat perc alatt. Ment a lábam magától. A pulzust "nem tudtam" tartani, az előírt 149-159-es tartomány helyett 138 lett az átlag.
Aztán hirtelen rám tört a fáradtság. Jólesően. Elégedetten.
És láttam a fényvillamost is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése