Buli a gyerekmedencében

Helyesbítek: a tanuló medencében. ;)

Reggel fájt felkelni. Nem tudom, igazán, miért, mert a tegnapot épp csak éreztem a vállamban.
Álmos és nyomott voltam.
De hát, nincs mese, menni kell, 11-re ott kell lennem a Kispesti Uszodában.
Táskapakolás, gyomorgörcs. Indulás.
Útközben szénát venni a nyúlnak.
Bemenni a papucsért a Megába, mert a szekrényemben maradt.
Azt hittem, késni fogok, de aztán nem.
Annyi embert! Hosszú-hosszú sor állt a pénztárnál...

Ezt az uszodát valamiért még szeretem is.

A kismedencében kezdtünk. Évi már mesélt erről a csodamódszerről, kíváncsian (és persze nagyon félve, izgulva, idegeskedve az elmúlt sikertelen próbálkozásaim után) vártam.
És: tadaaaaam! A csodamódszer működött. Már az első öt perc után felvillanyozódtam, és utána csak jöttek az apró sikerélmények.
Nóri hihetetlenül jól tanít, nagyon jól felépítette a módszerét. :)
Fura mód életemben először éreztem azt, hogy ÚSZOM. És nagyon jó érzés volt. Olyan egyszerű és könnyed.
Pedig ez még nem is az volt, csupán a gyakorlás gyakorlása. Nem mentem még át a nagymedencébe se, mert fejben azért így is elfáradtam, azért csak gyakoroltunk közel két órát.
Évit viszont már jó nézni. Nagyon szépen úszik. És ezt azért is jó látni, mert talán egy hét múlva már én is itt fogok tartani, ahol ő most. :)

Az elmúlt időszakban erősen gondolkodtam azon, hogy inkább mégiscsak kétfős váltóban kéne elindulnom az ironmanen. Mert ezt az úszásdolgot egyáltalán nem éreztem.
Ma viszont már tudom, érzem, hogy meglesz. 
Persze, még sehol nem vagyok, mert egy rendes hosszt nem úsztam le, de ma nem is ez volt a lényeg.
Valami elkezdődött, elkezdtem ráérezni. Még pár dolgot tudatosítani kell.
Megvan a lábtempó, megvan a kar, a légzést még szépen kell hozzáépíteni, és kész. :D Megvan fejben.
Már érzem a úszás ritmusát, a saját dinamikámat, a saját sebességem és erőm. És ez jó. Felismerni, hogy nekem ilyenem is van. :)

*

Év vége. Talán ilyenkor kéne lezárni a dolgokat? Nem tudom, másnál ez most hogy van, de én most csak az "előrét" látom. A mai nappal megint feltöltődtem fejben, lélekben, és olyan jó volt mozogni. Ma megint egy olyat kaptam, amit nem tudok igazán leírni. Segítőkészség, türelem, barátok, együtt töltött idő, együtt készülés.
Ironizáló lány: nem tudom, neked ez így feltűnt-e, de mi most együtt készülünk. Igaz, hogy egyéniben vágunk majd neki a távnak, de az odaúton most is, és ott is együtt fogunk küzdeni. És ez nekem olyan nagyon sok erőt ad.
Ilyen szilveszterem még nem volt.
Tegnap cross maraton, ma úszás, holnap pedig - amíg mindenki más még alszik - futni megyek.

búék :)

*

"Amíg erő van a lábamban, futni fogok, mert a Földön tanultam meg járni, és így hozzá tartozom. Amíg erő van a karomban, úszni fogok, mert a vízben kezdődött az életem, és így hozzá tartozom. Amíg játék lakik a szívemben, kerékpározni fogok, mert a gyermekkor boldog szabadsága lakik e két kerékben. És a játék örök." (X2S)