Nem verseny

Nem nagyon tudom, hogyan kéne megközelíteni ezt az ironman dolgot.
Az a szó, hogy verseny - ebben az esetben - számomra valami idegen, ellenszenves jelentéssel bír.
Nem tudok így tekinteni rá. Mert abban a pillanatban, hogy versenyként említi meg valaki, tudom, hogy "esélyem sincs".
Számomra az ironman nem verseny.
Kihívás.
Baromi nagy. Persze.
De kivel kéne versenyezni? Másokkal? Magammal? Az idővel???
"Egyszerűen csak" meg kell csinálni. Végig kell rajta menni.
Azzal, hogy verseny címkét aggatunk rá, bennem az egész elveszti a lényegét. És nem értem.
Oké, ez egy magasabb szinten nyilván verseny. De nem az én szintemen. Vagyis nem nekem.
Abban a pillanatban, hogy versenyként gondolnék rá, a velem együtt készülgető emberek ellenfelekké válnak. Pedig ez számomra nem így van. Én úgy tekintek erre, hogy közösen, együtt csinálunk végig egy nagy kihívást. Együtt indulunk el a tópartról, és egymás után érkezünk be a célba. Aztán jó eséllyel együtt fekszünk majd valamelyik kórházi osztályon infúzióval a karunkban.
Nekem ezt jelenti az ironman. Ezt az "együtt-érzést".
Nekem erre nem kell több. Vagyis, ettől nem is lehet több.
Azt mondták nekem ma, hogy úgy csináljam végig, hogy élvezzem. Ezt akkor nem nagyon értettem. De most kezdem összerakni a fejemben. És igen. Ez lenne a cél. Megcsinálni, és nyilván a körülményekhez képest, jól érezni magam, jelen lenni minden egyes kilométerben.
Lehet ez másoknak verseny.
Lehet a felkészülés is verseny.
Eddig valahogy megpróbáltam én is úgy tekinteni a felkészülésre és az alapozásra, mintha verseny lenne. És ez brutál bestresszelt. Nem. Nekem ez nem erről szól.
Mármint az ironman.
Igen, a Pelso verseny lesz, de ott egyelőre csak szeretnék körbemenni. Van célom, de azt majd akkor, ha már a közelében leszünk.
A Tisza-tó maratonra pedig már konkrét célom van.
Ez a kettő nekem is verseny.
Nagyatád más.
Aztán nyilván, ahogy telik az idő, majd újra és újra értékelem ezeket a gondolatokat magamban. :)

*

Önbizalom.
Vajon lett-e valakinek attól több önbizalma, hogy folyamatosan azzal basztatta a környezete, hogy nincs elég önbizalma? :D
Tegye fel a kezét.
És ez amúgy mégis mi a fenét jelent?!!!!
Úgy érzem, hogy rendben vagyok én, rendben van a világ, tudom, hol a helyem, tudom, hogy miben és hogyan vagyok jó - nem ezt nevezik (hellyel-közzel) önbizalomnak?...
A kérdés csupán költői. ;)