Somlói galuska és mentaillat

Sűrű hétvégén vagyok túl.
Sűrű volt, zsúfolt volt. Jó volt. És egy kicsit nem. De erről nem fogok írni. :D

Kezdem a péntekkel. Kicsit lemaradtam. És annyi minden történt. Ha már olvastok, olvassatok sokat. :P
Pénteken délelőtt is történt egy nagyon jó dolog velem, de erről majd december 20-án este fogtok olvasni, mert addig titkos az információ.
Este teltház volt mindkét órámon, ami pénteken mindig különösen meglep. :)
Óra után hívott Tamás.
Tamásról azt kell tudni, hogy nincs fenn facebook-on, így nem fogja elbízni magát, mert róla írok. :D (Amúgy sem.)
Tamás jó pár hónapja jár már hozzám spinningre.
Miután visszajöttünk Nagyatádról a csapattal, őt elkezdte érdekelni a dolog. Októberben aztán komolyabban beszélgettünk erről. Kérdezte, hogy segítenék-e neki a felkészülésben. Nekimenne az egyéni versenynek 2013-ban. Mondtam neki, hogy hát szívesen, de van nálam sokkal jobb, sokkal több olyan edző, aki jobban, szakszerűbben tudna neki tanácsot adni (közben néha elakadok az írással, mert Süti folyamatosan bökdös az orrával, hogy simogassam...).

De ő mellettem döntött.
Hát. Hűha.
Neki elég az, hogy irányvonalakat adok, beszélgetünk, elmesélheti, hol tart, mennyit fejlődött. Három hete kezdett el úszni, ha jól emlékszem. Két hétig nem tudott jönni órára, és amikor jött, teljesen megváltozott. Wow. Pasi, persze, pikk-pakk látszik az eredmény. :D
Ekkor megköszönte, hogy célt adtam neki. Célt adtam neki az elkövetkező évre... 
Aztán péntek este felhívott. Elmesélte, hogy volt futni, 7 km-t, tartotta a pulzust, és nagyon könnyedén ment neki, érezte, hogy még sokkal több is van benne. Úgy érzi, ebben sokat segített neki az úszás és a spinning. És ez számára hihetetlen sikerélmény. Azért hívott, hogy elmesélje ezt nekem.
És én szóhoz sem jutottam. Annyira meghatott a dolog. És büszke voltam. Tamásra. Mert ez nem rajtam múlik, hanem rajta. És mégis, ő hív fel, hogy megköszönje.
Benne már ott van a finisher. Úgy ül be órára, hogy látom rajta. Ott van előtte a cél, és megy előre.
Ilyen emberekkel vagyok most körülvéve.

Szombaton kirándulóidő volt. Napfény és hideg. Tiszta, felhőtlen ég.
Azt kell rólam tudni, hogy ha kirándulóidő van, én sose érek rá. Legalábbis kirándulni.
Szombat délután egy személyes kihívás előtt álltam: 4 óra közvetlenül egymás után. Két spinning, egy trx és egy cross training. A kirándulóidős délelőttöt az órák megkomponálásával töltöttem. Főleg a cross volt időigényes, mert sok állomást akartam, sok eszközzel, és ezt szét kellett logisztikázni a teremben.
A munkanap ellenére nagyon jó csapatok jöttek össze, és élveztem mind a négy órát. Az hagyján, de úgy tűnt, a vendégek is.

A mai nap nem úgy indult, ahogy szerettem volna, de ilyen van. "Kétballábbal" keltem.
András spinning - késtem persze. Oldalt telepedtem rá az egyik spinnerre, és nem tudtam elindítani a pedálfordulat-számlálót. Hurrá. Szerencsére volt több 100-as vagy magasabb pedálfordulat, így aztán nem foglalkoztam vele tovább. Végül is, az edzésterv szerint csak arra kellett figyelnem, hogy a pulzus 139-149 között legyen, nagyrészt ülve mentem, de a síkok mellett másztam hegyet is ezzel a pulzussal.
Óra közben odajött hozzám András, hogy miben sántikálnak a lányok, merthogy csak egy órán vettek részt. Mármint Aniták :) és Évi. Egy pillanatra lefagytam, aztán igyekeztem úgy tenni, mint aki nem tud semmit. Jaaaa, hát nem tudom... Évi írt nekem egy sms-t tegnap, hogy pihen, biztos azért maradt egy órát. Anitát nem tudom, de tegnap nálam is csak egy órán volt...
Szerintem nem vette be. :D
Óra után aztán meglepetés-András-névnapoztunk. :)

Jó volt látni őt így is. :)
(Anita-gráciának pedig köszönet az útravaló somlói galuskáért. :) Jelentem: megevődött. )

*

És aztán. Majom a vízbe vagy valami hasonló.
Első úszáslecke.
Helyszín: Kispesti uszoda (meglepően jól néz ki, legalábbis a Kondorosi uszodához képest).
Időpont: 14:30-16:30
Kísérleti nyulak: Évi, mint Ironizáló lány és én.
Edző, nagyon türelmes és nagyon jó tanító: Nóri. :)

Hamarabb értünk oda Évivel, így vártunk egy kicsit az előtérben. Megjött Nóri, és az első mondta kb. az volt, hogy meg vagyunk szeppenve. És tényleg.
Átöltözés, miegymás. Én kapásból kint hagytam a ruháim felét. És megkérdeztem, hogy kié ez a cucc.... Na, igen. Ennyire voltam már friss.
Kevesen voltak. Ez már egy jó pont.
Láblógatás a vízbe. Hideg volt a víz. Úgy értem: hideg!
Bemelegítésnek úsztunk két hosszt nyanyaúszásban.
Aztán indult a tanulás.
Elsőként a gyors lábtempót gyakoroltuk. Kar csak elöl, fej a vízben, kilégzés a vízben. Félúton megálltam, és feltettem azt a kérdést, hogy oké, a víz alatt fúj ki a levegő, de hol??? Nekem ez nem volt egyértelmű. (Sosem tanítottak úszni. Csak arra, hogy ne fulladjak meg. Kb.) Orron ki. Jó, orron ki. És mindet. Az összes levegőt ki kell fújni. Egyébként nem tudok majd újat venni be helyette.
Ez nagyon egyszerűnek és logikusnak hangzik. A valóságban is logikus, de nem egyszerű. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fárasztó tud lenni az, hogy levegőzzek.
Szép lassan aztán kiürült a sávunk, már csak mi hárman maradunk benne. Nem is értem, miért.... :D
Jött a kar.
Egy karcsapás, három számolásra kilégzés, egy karcsapás, hónalj alatt kinézés és belégzés. Ja, és ezen kívül persze még a lábtempó is megy mellé. És oldalra megy a fej, nem előre. És oldalról is megy vissza. És fent a könyök, ujjhegy ér először a vízbe...
Rettentően sok mindenre kell figyelni. De úgy vagyok vele, ha megtanultam aerobik órát vezényelni, akkor ez is menni fog.
Nóri folyamatosan magyarázott és javított. Nagyon jól tanít. :)
Innen is nagy köszönet türelméért és a tanításokért.
Mert ma aztán rengeteget tanultam.
Még a mellúszást is átvettük, aztán én agyilag teljesen lefáradtam.
Beültünk a szaunába, és ott is az ironman-ről beszélgettünk, miközben egy bácsi folyamatosan mentát töltögetett a kövekre. A könnyem is belecsordult... Tele volt a szauna, és szerintem mindenki minket hallgatott. :)
Jó volt Nórival és Évivel ott ülni, a rajtról beszélni, tervezni. Még úgy is, hogy nagyon-nagyon messze van az a gyorsúszás. De ma - bár még a lábtempón és néhány elkapott kilégzésen kívül tovább nem jutottam - mégis úgy éreztem, meglesz ez.

Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy mégiscsak edző nélkül kell majd felkészülnöm. Így hozta az élet.
Nem lesz olyan profi a felkészülés, mint hogyha lenne szakszerű segítségem... de most már tudom azt, hogy nem vagyok egyedül. Sokan vannak körülöttem, akik sokféleképp segítenek - akár tudtukon kívül.
Akár a szakmai tudásukkal, akár emberileg, a személyiségükkel, akár az elkötelezettségükkel.
Mit hozott nekem ez a szakma?
Embereket.
Barátokat.
Célokat.
Egy más, egy új életet.