1122

Az első kilométerem. :)
Nem sok. De büszke vagyok rá.

Reggel volt két órám, egy gerinctréning és egy trx. Trx után még nyújtottunk egy kicsit, mert nagyon kell, és szerencsére még jobban van rá igény.
Aztán pakolás, és irány az uszoda. Csak hogy szokjam a vizet.

Őszintén?...
Útközben már jött néhány kifogásos gondolat. Hogy éhes vagyok. Meg ki tudja? Biztos nem lehet bemenni, mert versenyzők készülnek fel, vagy ilyesmi.
De mindezt útközben, úgyhogy csak odaértem.
Nem, nem megyek egyből a pénztárhoz. Lenézek, mennyien vannak. Jaj. Sok. Az egyes számú lassú medencében vannak vagy kilencen, a kettesben talán picit kevesebben. Á, el se férek én itt.
Úgy csinálok, mint aki még vár valakit. Gondolkodom.
Haza kéne menni. Minek is jöttem ide? Haza kéne menni.
(Ismerős ez valakinek???)

Aztán fogom magam, és odarongyolok a pénztárhoz. A néni kedves. Felcsatolja a karszalagot.
Az öltözős néni is kedves. Ma mindenki kedves.

Átcserélődtem pikk-pakk, és mentem is a medencébe. Akkor már nem voltak olyan sokan. A leglassabb medencében kezdtem, aztán eggyel beljebb mentem. Még mindig mellúszás, de gyors lábtempóval, mert majd csak vasárnap fogom megtanulni a gyorsúszás okosságait. Vagyis kezdeni. Nem baj, addig is szokom a vizet. Ma megint kb. két decivel kevesebb vizük maradt utánam, de már nem akartam minden egyes víznyelés után megfulladni. Az is valami.
(Néha azért volt olyan - nem túl szép - gondolatom, hogy a sáv közepén, háton kényelmesen úszkálgató bácsikkal és a két különböző sávból egymásnak átkiabáló nénikkel kéne valami csúnyát csinálni. De ez van. Itt én vagyok az új.)

Meglepően jól esett az úszás. 34 hossz, egy hossz 33 méter. 1,122 km. 38 perc alatt ment le. Ami még lassú ugyan, de még van 240 napom. :)
Egy órát kellett volna úsznom az edzésterv szerint, de ma nagyon hideg volt a víz. Az 1 km volt a cél, azon túl is mentem, szóval összességében én elégedett vagyok.

Aztán elmentem ebédelni. Találtam egy nagyon jó talponálló kajáldát a Budafoki útnál. Egy hentesüzlet, fiatal srácok az eladók, halál jó fejek. Nagy tömeg, az üzletembertől a munkásemberig, mindenféle ember. A hentespulton is tálcák, mert máshol már nem fértek el enni. Az üzlet csurig, és egy pillanatra meg is ijedtem, mert lány aztán nem volt rajtam kívül.
Nagyon jól készítik a csülköt, próbáljátok ki. (A nevét legközelebb nézem meg, ma éhes voltam. :D)

Utána hazajöttem aludni. És most írok.
Aztán még két óra. Cross training, ami nagyon jó lesz, már kész az óraterv, és utána stretching.
A holnapi Gellért-hegy futást meg már nagyon várom!