Ajaj. Új szerelem

Sejtettem én, hogy ez lesz.
Hiszen hónapok óta kerülgetjük egymást.
Azt ugyan nem gondoltam, hogy egy ilyen csodásan-borongós őszi napon tör majd rám a felismerés.

Ma futni akartam. Szeretem ezt az időt, futásra találták ki. Nekem.
Ahhoz nem volt kedvem, hogy a ház előtti rekortáron rójam a köröket. Az csak kicsit jobb, mint a futópad.
Kitaláltam, hogy felmegyek a Sváb-hegyre.
Aztán Évitől kaptam egy jobb ötletet: Gellért-hegy.
Miért is ne?

Beöltözés. Elindulás.
Bevallom férfiasan, a Gellért térig buszoztam, mert nem tudtam beleférne-e az odafutás, és most a hegy volt a cél. Nem akartam még a felfutás előtt elfáradni.
Buszról le, futásra fel.
Alig voltak a hegyen. Ami nem meglepő, így napközben, meg az idő is olyan, amikor csak az ilyenek mennek ki, mint én. :)
Felfelé futni annyira nem vicces. Nagyon élveztem, de nem volt vicces. Van az a sok, kis, hülye lépcső. Azokon felszaladni végképp nem vicces. Kétszer rövid sétába váltottam, pulzusnyugtatás végett. A max. 163 volt. Azt hittem, rosszabb lesz.
És egyszer csak felértem. Vagyis baromi hamar, 11:48 alatt. (Mármint nekem hamar...) Kicsit lenyújtottam a vádlim, aztán 1 perc múlva mentem is tovább. Futás lefelé. Másik irányba mentem, és a lefele út sokkal hosszabb lett. Élveztem. Minden egyes percet, minden egyes kanyart és falevelet. Lefelé futni pulzustartás szempontjából sokkal egyszerűbb volt, de nem könnyű. Lefelé meg kellett tartani magam, meg persze ott voltak a vizes-csúszós falevelek. Magam is meglepődtem azon, hogy egyszer sem csúsztam meg.
Nem csak betonutakon futottam, hanem talajon, köveken, ugyanis van egy jó kis szakasz, ahol a beton terepre vált.

Az Erzsébet-híd lábánál lyukadtam ki, az utolsó pár méter már csak lépcső volt, ott lesétáltam. 29:55 alatt értem le (ami azért vicces, 12 perc fel, 18 perc le).
Amint leértem, szaladtam tovább.
Egészen hazáig.
Ez volt 5 km, és erre fel jött még a Gellért-hegyi mókázás, amit most nem mértem.
A vége 59:32, 691 kcal, max. pulzus 163, átlag 145.

Fura érzés volt, így elfutni az emberek mellett  a járdán, olyan volt, mintha egészen más világban lennénk. Nem tudom, más is tapasztal-e ilyet futás közben. Kíváncsi lennék...
Én boldog voltam: a futástól felszabadultam, a "megcsináltam" érzéstől pedig büszke vagyok magamra.
Igen, azt hiszem, valóban más világban élünk...

Hát ilyen.
Új szerelem - a "régi" mellé. :)