Cefrepálinka

Elmaradtam két nappal is. :)
Néha annyi minden van, hogy nehéz. Meg aztán van, amit nem jó leírni. Vagyis jó lenne, de nem célszerű. ;)
Ma is ért némi "meglepetés-csalódás", de ez van. Néha hozza ezt ez a szakma. Természetesen nem vendégektől, hanem kollégától. Nem baj, túl vagyunk ezen is.
Ma volt egy éves a KÖKI Megafitness. Egy csomó mignon és lufi, meg nagyon jó hangulat fogadott, amikor beértem. Nyüzsgés, és ismerős arcok, akik az órámra érkezgettek. Minden egyes alkalommal jó érzés, hogy jönnek emberkék hozzám, minden egyes alkalommal rácsodálkozom erre. Ez számomra a mai napig hihetetlen és megfoghatatlan érzés, amiért a sorsnak (vagy mindegyminek) hálával tartozom, hogy ezen a pályán dolgozhatok.

Korábban irodai munkáim voltak, 11 év. Pfffff. Már nem mennék vissza. Vagyis nem megyek vissza. Ez a szakma hihetetlen szabadságot ad. De ez csak a legkisebb része. Három év után szeptemberben elmentem 10 nap szabadságra. 10 nap után visszamentem, és egy csoda fogadott: minden órámon teltház. Mert vártak vissza. Őszintén. És ezt soha, sehol máshol nem kaphatja meg az ember lánya. Ennyi szeretetet és tiszteletet. Ennyi emberséget.

Azon is elcsodálkozom néha, hogy milyen emberek kerülnek hozzám. Ki honnan jön. Pl. jár egy zongorista lányzó trx-re, könyvvizsgáló fiatalember spinningre, MMA-as fiú cross trainingre-re. Nagyon érdekes élettörténetekkel találkozom.

Amikor elindultam a pályán az önéletrajzomban szerepelt ez a mondat: "hiszek a sport közösségteremtő erejében". Tudom, mindjárt elcsöppen a monitorod, de ebben tényleg hiszek. Viszont akkor nem gondoltam, hogy mekkora erő is ez valójában.
Barátokra, "családra" találtam itt. És ezért is köszönettel tartozom.

Időnként elbizonytalanodom persze. Ha egy kicsit kevesebb a vendég. Vagy nem úgy megy az óra. Hogy vajon tudok-e elég jó lenni egyszer? Van előttem példa. Látom, hova tartok. De ez a szakma kegyetlen is tud lenni. Őszinte, letisztult, egyszerű visszajelzés az edzők személyéről, órájáról. Kellesz vagy nem. Benne van egy nagy adag elutasítás is, de ezt el kell fogadni. Ettől lesz amúgy jó is. Kizárólag olyan emberekkel dolgozom együtt, akik szívesen vannak velem, szívesen vesznek részt az óráimon.
És nálam - a "mókaság" ellenére (aki volt már nálam, azt tudja, mire gondolok ;)) - komoly munka folyik. Mert lehet jó hangulatban keményen és eredményesen dolgozni. Azok az emberek maradnak meg, akik edzeni jönnek, és nem csak alibizni.... Erre viszont büszke vagyok.

Még valamiről akartam írni. De most nem jut eszembe. :D

Holnap futok.
Jövő hét után kezdem az úszást.
Februárban hegyi edzések bringával. Hideg lesz. Fájni fog.
Tavasztól reményeim szerint már nem egyedül kell tekernem. Talán lesz egy kis csapat, aki velem tart, és közös edzéseink lesznek. Aztán 257 nap múlva együtt fogunk állni a gyékényesi tó szélén, várva az ágyúdörrenést. :)

És valami ilyesmit szeretnék érezni (ezt egy számomra nagyon fontos embertől kaptam - mindig könnyezem, amikor csak elolvasom...):
:)) Remélem csontig hatol és véreddé válik ez az érzés. Jövőre ott állunk majd a parton és az úszószemüveg alatt csordul a könnyed a rajt előtt. Csak annyit fogsz mondani "mindjárt jövök":))