Kalandjaim az úszómedencében

Ahogy egyre közelebb jött az idő, egyre nagyobb lett az a görcsöcske a gyomromban.
Úszás. Úszás. ÚSZÁS!!!! Jajjjjj.
Azt meg hogy?

Nem baj, menni kell.
Nyéki Imre Uszoda, lánykori nevén Kondorosi - a kiszemelt helyszín. Még nem voltam itt.
Egy megállóval hamarabb szálltam le a kelleténél, amivel már eleve felstresszeltem magam, mert időhöz voltam kötve - menni kell utána órát tartani.
Az épület igazi szocreál. Kívül, belül.
A pénztáros néni kedves. Ad karszalagot is. Lenn az öltözőnél a nénik morcosak, pedig próbáltam mosolyogni, hehe: első alkalom.
Kulcsért cserébe személyi igazolvány. Vagyis fordítva. :)
Leöltözés, felöltözés, papucs, törölköző, úszósapka, szemüveg, füldugó (amiből mellesleg nem jót vettem meg....).
Irány a medence.
Aztán irány vissza, mert elfelejtettem előzuhanyozni.
Szóval irány a medence.

Először kétségbeestem, aztán még utána is párszor, de először azért, mert nem találtam a lejáratot a vízbe. Tök gáz, tudom. De jelentem, meglett. Lépcsőn le, vízbe be, egyenesen a lassan úszóknak való sávba. Azért jó érzés, hogy gondoltak rám is. :D
Egy kicsi mellúszással (vagy valami hasonlóval) bemelegítettem. Két hossz.
Az első hossz végén jöttem rá, hogy az úszószemüveg még mindig a homlokomon figyel. Wow! Igazi profi - és ezt most már tudta rólam mindenki. :D
Oké, legyen egy kicsit más, mert gyorsúszni kell majd Gyékényesen. Lábtempó. Ezzel is mentem két hosszt. Figyeltem rá, hogy combból dolgozzak, ahogy azt olvastam.
Jó, ez is megvan. Még eggyel tovább. Beleteszem a fejem a vízbe. Nézem a medence alját. A technikám a következő (nem követendő példa!!!): fej kint van a vízből, belégzés. Fej betesz a víz alá, levegő benntart, benntart, benntart. Fej kiemel, levegő gyorsan kifúj, majd belégzés.
Igen, én is éreztem, hogy ez nagyon vicces....

Jó, akkor ezt hagyjuk. Marad a lábtempó. Aztán meg csak jöttek szembe, én meg benyeltem a vizet, orromon és a számon is. Persze köhögőroham. Megyek tovább: megint. Nem hiszem el!!!
Ezért előre is elnézést, de ezt gondoltam ekkor: oké, b.zd meg, kell a fenének ez a sz.r.
Kimásztam a medencéből, és leültem duzzogni.
Ez nekem nem fog menni. Megy a f.szom Nagyatádra.

Ránéztem az órára, kb. 10 perc telt azóta, hogy megérkeztem. Most komolyan: EZÉRT fizettem ki 1500 forintot???? Ki van zárva.
Visszavettem a sapkát, szemüveget, és visszamásztam a vízbe.
Semmi másra nem figyeltem, csak a lábamra. Ha ez megvan, majd megyek tovább.
Egyszer csak meglesz a többi is.
Végül 14 hosszt produkáltam (tudom, nem sok), fejben fáradtam el, hogy minden egyes lábcsapásra figyeltem.

És aztán meglepődtem, mennyire jól esett. Feltöltődtem.
Jó volt.

Gondoltam, megérdeklődöm, hogy van itt a felnőtt úszásoktatás. Hát, majd talán csak januárban indul. Aztán rám nézett a bácsi, és így szólt: felnőtt korban már nagyon nehéz ám, sőt, van akinél nem is lehet. Mondtam neki, hogy hát először is kösssssz, de a 'nem lehet' az nálam nem opció. És a január sem nagyon játszik.
Megkérdezem hát, van-e lehetőség személyi edzésre. Van, mondta a bácsi, de ha megmondja az árát, hanyatt esek. És így is lett. 8000 forint egy óra.
Na, kösz.
Akkor inkább küzdök egyedül....

Szombaton jön a második lecke. :D