Teljesítmény-diagnosztika

Érleltem egy ideig az írását, mert annyi impulzus ért, hogy meg kellett emészteni a dolgokat.
Jegyzeteket is készítettem, hogy mit akarok leírni nektek, és ajaj, hosszú lesz. Ajánlott álmos munkahelyi délutánra. :)

Tehát teljesítmény-diagnosztika a Cycling Sport Centerben. 
Az értesítő levélben megkaptam minden információt, amire szükségem volt, és ezek között például azt is olvastam, hogy pihenten menjen az ember lánya, a vizsgálat előtti 48 órában intenzív edzést ne végezzen, meg figyeljen a folyadék-bevitelre és a megfelelő étkezésre.
Hát őőőőő.... :)

Eljött hát a nagy nap.
Megterveztem gondosan az útvonalat, Kelenföldről a Váci út 47/B-ig, a Margit-szigeten át. Lassan, nyugisan tekertem, épp csak bemelegítésként.
A ház előtt vártam kicsit, mert korán odaértem, de aztán pár percre rá megérkezett Gergő, aki végül a tesztet vezette. Szimpatikus, jó magas srác. :)

Nagyon ideges voltam. Mondtam is neki. Mondta, hogy ez teljesen normális. :)
Ettől azért nem nyugodtam meg annyira.

Az első lépés volt, hogy öltözzek át nyári bringás cuccba. Oké, ez talán menni fog. A cipőt még nem vegyem vissza. Oké.
Míg átöltöztem, addig Gergő szétszedte Mankát, és ráerősítette egy állványra. Szegény Manka. Kerekek nélkül azért furán néz ki. :)

Beszélgetéssel kezdtünk, meg egy gyors kérdőívet kellett kitöltenem arról, hogy mennyit aludtam, mennyire érzem magam fáradtnak, nehéznek az izmaim. A szokásos adatokon kívül a munkámról is beszélgettünk. Itt egy kicsit leragadtunk, ugyanis arra volt kíváncsi, hogy tudom ezt beosztani, hogy fér bele az edzés; meg mondta, hogy így azért nem lesz túl egyszerű felkészülni. Hát, ha egyszerű lenne, mindenki ezt csinálná... Persze, kiderült az is, hogy a spinning nem sport (de erről akarok egy saját külön bejegyzést majd). :)
Felmerült még a nyújtás és a masszázs fontossága is, amire azért igyekszem figyelni (az utóbbira sajnos csak nagyon, nagyon igyekszem, de hamarosan lesz már több időm erre is). 
Kérdezte, hogy mi a cél, mire készülök (országút + ironman) mi a fő sportágam (erre valami más szót mondott, de most nem jut eszembe), hát naná, hogy az országúti kerékpár. Meg hogy melyiktől félek a legjobban. Úszás. Ez volt a válaszom ott, de igazán csak azért, mert ezt még egyáltalán nem tudom. Ugyanakkor ha jobban belegondolok, a futás a nagy kihívás. 3,8 km úszás és 180 km tekerés után még 42 km-t le kell(!) futni.
Na, de lépjünk tovább.
Kérdezte azt is, ki az edzőm. Én erre büszkén feleltem, hogy kettő is van ám! :) Pozsár Krisztián, aki az úszás-futás-bringa tervet írja, és Kovács Mátyás, aki az erősítésben, illetve az erő-állóképesség fejlesztésében segít.
Hát igen, egy edzővel már be sem érem.
Úgy tűnt, Gergő meglepődött azon, hogy erősítek is. De hát én ennek utánaolvastam okosan, egy jó bringás nem csak szép és gyors, hanem erős is. :D

Ezt követően átmentünk egy másik helyiségbe, ahol vérnyomás, véroxigén összetétel (ha jól emlékszem), aktuális pulzusszám; kétféleképp is megmérte a testzsírszázalékot, testsúly és magasságmérés történt.
Itt szóba került a paleo étrend is. 
Utána kaptam egy pulzusövet, és 5 perc pihenő következett.
Ez jó volt. Tudom, kicsit hülyén hangzik, de a napjaim állandó jövés-menésben telnek, zsivajban és zenében, és igencsak tudom értékelni ezeket a csendes, pihenős, megállós pillanatokat.
A nyugalmi pulzusmérés után már belebújhattam a cipőmbe, és visszamentünk a másik szobába. A szoba közepén állt egy szék, oda kellett leülnöm. Kezdtem megijedni, amikor Gergő nagy műgonddal gumikesztyűt cibált a kezére.
Őőőőő. Közölte, hogy akkor ő most vért fog venni a fülemből. Őőőő.... Mondtam is neki, hogy ez nem volt leírva az értesítő levélben. :D Nem fog fájni. És tényleg nem. Nem mondom persze, hogy élveztem, de na, végül csak megmaradtam.

És akkor a teszt.
Felpattantam Manka maradványaira, és Gergő elmagyarázta, hogy mit fogok csinálni, hogyan, mi van az előttem lévő kijelzőn, és amúgy is. Kérdeztem, hogy mennyi idő kb. Olyan fél óra, plusz-mínusz 10 perc, mert hát ameddig bírom. Oké, tehát fél óra. (Meg ahogy azt én elképzeltem....)
Kétféleképp "lehet" kiszállni a dologból: vagy 50 alá esik a pedálfordulat, és megáll a mérés, vagy megyek, ameddig bírok, és a végén nyomok egy sprintet. Azt már tudtam, melyiket fogom választani. ;)

Elindultam. Olyan pedálfordulattal, amin edzeni szoktam. 100 watt, 100-105-ös rpm. A terhelés 3 percenként növekedett 20 wattal. Egy darabig ment a 100 körüli pörgetés, aztán ahogy nőtt az ellenállás, nőtt a pulzusom, csökkent a levegőm, és csökkent a pedálfordulatom.
Elmondanám, hogy ez így nagyon egyszerűnek tűnik - az is -, de nem volt vicces. :)
Nehéz volt. Nagyon kellett küzdeni, nagyon ott kellett lenni fejben. Pulzus, watt, pedálfordulat, hogy minél tovább bírjam, és a tetejébe még 3 percenként vért is vett a fülemből Gergő. Életemben nem izzadtam még meg ennyire.
21 percnél szálltam ki, olyan 78-ig engedtem leesni a pedálfordulatot. Sprinttel zártam. 181-ig ment fel a pulzusom. Itt két dolgot rögtön éreztem: mehettem volna még lejjebb a pedálfordulattal, és akkor még bírom tovább (? talán...), illetve a sprintbe még fért volna bele 5-6 ütés. De ennyi jutott most.
Ami rettenetesen jó volt, hogy Gergő folyamatosan biztatott, amikor csak egy picit is lassult a pedálfordulat, vagy egy pillanatra elbizonytalanodtam.
Sprint vége. 5 percig még a bringán ültem, pulzusmérés.
Aztán vissza vérnyomás, véroxigén összetétel, és ismét pulzus.
Végül 10 perc levezető tekerés következett.

Aztán zuhany.

Háttér.
Összességben nagyon örülök, hogy elmentem, ajánlották a helyet, de innentől kezdve én is csak őket fogom ajánlani tovább. Nagyon profik.
Gergő türelmes volt, és látszott rajta, hogy abszolút magabiztos és szilárd a tudása, de nem "csak" ezen a területen, hanem az ide kapcsolódó dolgokat is ismeri, tudja a hátterüket.
Februárban, az alapozás végén megyek vissza. Szerintem ezzel el is mondtam mindent a minőségről. ;)
Kiértékelt, részteles eredmény 2-3 nap múlva érkezik majd. (Postaláda ellenőrzés naponta sokszor. :D)

Érzések.
Őszintén szólva, csalódott voltam. Magamban csalódtam, mert többet vártam - magamtól. Az, hogy 21 perccel szálltam ki a mérésből, elég rosszul érintett.
Összességében viszont nagyon örülök, hogy megcsináltam.
Tanulásként fogom fel, és kész.
Megtanultam azt, hogy erre ugyanúgy rá kell készülni (persze inkább pihenésben és fejben), mint egy versenyre. A februári mérés előtt kiveszek majd 2 nap szabadságot. Kell a pihenő, kell a minőségi alvás. Ez nekem most nem volt meg. Nem tudtam rendesen enni, mert egyszerűen nem ment le a kaja. Hát így sem jó. Inni is többet kell, de összességében. Nem csak előtte való nap. Az ember kicsi lelkének is némiképp rendben kell lennie. Erre is figyelni kell.
És megtanultam azt is, hogy innen csak fejlődni lehet. És onnan is, ahol februárban leszek. :) És minden egyes mérés és verseny után. :)